Tag Archive for ‘vicces’

Page 2 of 4

Az bútoroknak pakolása

Ez egy kissé retrospektív lesz: sok-sok éve már, hogy anyu szobájában franciaágy van. Volt. Van. És akkor ezzel mindent el is mondtam.

Bővebben.

Előre megbeszéltük, hogy megyek segíteni anyám bátyjához a reánk testált franciaágy témakörében. Maga az ötlet nem volt felháborító (különösebben), mert még mindig szívesebben cipekedek, mint például kapálok. Az viszont már nem tetszett annyira, hogy ez ütközik az edzéssel, ami nagy vonalakban az egyetlen szociális vonulat manapság az életemben. Sebaj, távpittyentettem IS-t, hogy ugyan akarjon már segíteni. Akart. Így aztán le volt zsírozva minden, bár az bosszantott, hogy anyám pasijára kellett várnom, mer’ ő tutujázást koncerthallgatott, és ezért muszáj volt késő délután oldalogni az ágyért. Az viszont kurvára idegesített, hogy anyu ahogy hazadugta az arcát, rögvest elkezdett szirénázni, hogy menni, menni kell. Hát bazmeg, ha én egy tutujázást koncerthallgató emberre várok reggel kilenctől, akkor vélhetően senki nem fog beledögleni öt percbe – ha meg igen, hát annál jobb meg is érdemli. Continue reading ‘Az bútoroknak pakolása’

A beszélő malac

Telefon csipog.
- Egen?
- [csend]
Hümm. Piros gomb, játssz mással. Piha.
Telefon megint csipog. Szenszej az (nagy karakter, külön kategóriát kellene nyitnom neki).
- [üvölt] HALLÓ!
- Helló?
- [nem kizárt, hogy hangosabban] SZEVASZ!
- Eee… mi a gond?
- [blabla szoftveres gond a laptoppal]
- Megoldjuk. Holnap.
- Amúgy meg berúgtam. Mint a disznó. Höhö-höö.
- Egészségedre. Mondjuk annyira nem, mint a disznó, még tudsz beszélni.
- Tán’ inkább röfögni! Höhö-höhh-höhööö!

Orktanoncok

Naszóval. Örökké bimbózó entellektüellségemet csúful kerékbe törhette volna ez az ork tanfolyam, ha nem csak három alkalommal jelentem volna meg (vizsgaalkalmat beleszámítva). Ennek a pofátlan lógásnak az unalom elborzasztó szintjén túl kedves tanonctársaim voltak az okai. Úgy gondolom, a résztvevők túlnyomó többsége alkalmatlan erre a pályára. Kiemelnék néhány karaktert, a teljesség igénye nélkül persze. Continue reading ‘Orktanoncok’

Tömör

(12:29:23) Ármin: höh
(12:29:31) # Ármin has left the chat.

Az átlagnap

Ma valahogy semmi sem sikerült normálisan. Kezdődött ott az egész, hogy anyu valami munkaügyi konferenciára lelécelt (szerdáig ott is marad), csak hát a helyszín pöttyet odébb van, szóval autózott. Jó korán indult, anyukám nem az a száguldós fajta, ráérősen vezet, és nem szeret késni (a gyakorlatban órákkal hamarabb ott van mindenhol). Ezért aztán nyilvánvaló, hogy zsenge hajnali négy magasságában vízilovakat porba alázó csápolással kell tusolni, egy darab táska levitele a lépcsőn kisebb bosnyák konfliktushoz méltó zajjal történhet csak, és egyébként is, a korrekt megoldás az, ha úgy van eltökítve a mobilteló, hogy az éppen felkelő rokonnak (eltaláltad, ez voltam én) kelljen megcsörgetni.

Már-már elaludtam, amikor nem, mert az utcán mindenféle csörömpölést játszottak ezek a derűs proletár emberek. Aztán annyira felmérgesedtem, hogy a különféle roppant fantáziadús halálnemek kitörpölése közben elaludtam MAJDNEM, amikor is anya felhívott, hogy odaért rendben, minden oké, de félúton meg kellett állnia pisilni. Ki is fejeztem neki, hogy ez engem nem csupán meghat, hanem végtelenül érdekel is, majd ezzel a lendülettel kikapcsoltam a telefonomat. Dehát mivel édesanyám jó híreitől túlságosan nyugodt lettem, fel is adtam az alvást, és nyüsszögve lekolbászoltam a tegnap elspájzolt teámért; azt gondolom, senki sem lepődik meg a tényen, hogy valaki már megitta. Ekkor megátkoztam mindenkit, és sértett méltósággal majdnem kitörtem a nyakam a lépcsőfordulóban.

A nap többi része meglehetősen eseménytelenül telt, csak kétszer mentem át a szomszédba iszonytató és rejtélyes böngészőproblémákat megszakérteni, úgymint a kezdőlappal kapcsolatos problémakör és a captcha megoldásának témája. Ez igazából nem bosszantott, mert a delikvens úgy ötven éves lehet, nemrég lett gépe, és tényleg odafigyel, megjegyzi a dolgokat. A két átlátogatás között sikeresen kiborítottam, amit meg szerettem volna enni, de ezen már csak mosolyogtam.

Most ott tartok, hogy kiderült: az OTP internetes retke szerint egyrészt nincs bankkártyám, másrészt van, és csinálhatok vele bármit, kivéve bankkártyás műveleteket. Elpakoltam ismeretlen helyre a jegyzeteimet is. Jó sok újraírható lemezemből egy sincs meg. Néhány könyvemről lövésem nincs, hol lehetnek, nyilván éppen most kellenek. Mellesleg ma pofáraestem, mert azt hittem, hogy egy átfogó és komolynak számító informatikai képzésen esik szó a fájlrendszerekről az alapok táján, de nem, szóval megint besültem.

Ezek teljesen rendben is vannak, hiszen egy átlagos hétfői napról beszélünk.

Archívum