Tag Archive for ‘vélemény’

A szolgáltatás

2010. augusztus 29. vasárnap // Miegyéb 0 Comments Tags: .

Nahát akkor, Fibernet. Tőlük van nekem internetem, már amikor van, mert ha viharos az idő, netán fúj a szél, vagy csak esik az eső, vagy fingik a ló, akkor nyista net. Szóval a szolgáltatás rendelkezésreállása botrányközeli, és nem érdekel a deus ex machina, vagy vis major (esetünkben inkább vis minor), és egyéb canis merga kaliberű problémájuk, mert az olyan esetekre vonatkozik, amikor földcsuszamlás, hurrikán, cunami és társaik fordulnak elő. Normális esetben úgy gondolom, egy félórás enyhe zápor nem minősül természeti csapásnak, még Nyírbátorban sem, mert bár a polgárok tetemes hányadát eltekintve lehetséges, hogy épp itt nyílik meg rendszeresen egy féregjárat, de azért mégsem a galaxis legelbaszottabb környéke.

Ne csak általánosságban gyalázkodjak? Oké, akkor számok:

Sohasem volt még meg az 1 megabites feltöltési sávszélesség, SOHA. Egyébként az esetek jó részében (80%+) a garantált 0,5 megabit sem. Ó, az nemes gesztus, hogy a letöltési sávom átlag 6,5 megabit, néha egy paraszthajszállal talán még több is. Milyen kár, hogy én viszont nem warezt akarok letölteni napi 24 órában, hanem néha szeretnék játszani is, de nini! egy rakás szar az egész, lag mint állat. Nézzük csak, most éppen hogy zenél a dolog (természetesen semmilyen hálózati művelet nem zajlik éppen):

Mozilla/5.0 (X11; U; Linux i686; hu-HU; rv:1.9.1.11) Gecko/20100721 Iceweasel/3.5.11 (like Firefox/3.5.11)

Mozilla/5.0 (compatible; Konqueror/4.4; Linux) KHTML/4.4.5 (like Gecko)

Google Chrome 6.0.472.33 beta

Szépen sorban a böngészők: Iceweasel (Firefox), Konqueror, Chrome. Erre akkor most mit is mondjak? Á, megvan:

Tartózkodj a Fibernettől, legalábbis ezen a környéken.

Gyorskaja

2010. május 30. vasárnap // Mindennapok 7 Comments Tags: .

Így néz ki a nyírbátori Meteor büfében egy gyros-tál meg egy kóla 700 forintért:

Kaja

Nyamm.

Az egyetlen kifogásolható dolog rajta számomra a mártás, amit én jobban szeretek, ha tejfölös, ez pedig nem olyan. Viszont mindig kedvesek, nem szarakodnak 2 szál krumplin, sokáig nyitva vannak hétvégén is, és még házhoz is hoznák, ha nem sétálnék érte 150 métert.

Klíma

2009. december 31. csütörtök // Miegyéb 4 Comments Tags: , .

Egyszerűen nevetséges, ahogyan a klímaváltozás berobogott az életünkbe. Nevetséges, mert mi basztuk el, én is, te is, és szerintem egyikünknek sem tetszik különösebben. Nevetséges, mert még mindig azt állítják, hogy klímaváltozás lesz, és hogy be fog köszönni esetleg, nemkülönben közeleg a globális felmelegedés, vagyis tulajdonképpen a kettő igaziból egy dolog, de mindenképpen a jövőbe helyezik általában.

Pedig amikor hazajöttem az originál levehető előlapos otthonomba, köd ült a hótakaró fölött, mint számomra ismeretlen jelenség.

Holott karácsony előtt két nappal belém akart fagyni félig a szentlélek, ám huszonötödikén mezítláb, atlétában ültem ki az ajtó elé dohányozni (erre egyébként is hajlamos vagyok, de most nem is fáztam), és a verőfényes napsütésben hunyorgó macska farkát húzogattam. Sebaj, a karácsony hátralévő részében szakadt az eső. Itt emelném ki a nyilvánvalót, hogy ugyebár a karácsony, az december közepén túl található.

Szóval azt mondanám, hogy nem lesz itt semmiféle klímaváltozás, meg globális felmelegedés, ugyan már. Nem lesz, mert van, mert két-három éve nem volt rajtam a télikabátom, mert eltűnt a tavasz és az ősz, hisz’ egybefolyik a tél és a nyár. Rettentő durván megszívtuk, csak olyan ez kicsit, mint az úgynevezett gazdasági világválság: itt liheg a tarkónkba, de még nem érezzük a szájszagot.

Mármost konkrétan engem baromira nem érdekel, hogy a fikció szintjén sem tervezett gyermekeimnek lesz-e fehér karácsonya, sokkal inkább foglalkoztat, hogy mire tervbe kerülnének, esetleg egy sivatagban fogok élni – anélkül, hogy elköltöztem volna.

Lábbeli a tengerentúlról

2009. november 26. csütörtök // Mindennapok 6 Comments Tags: .

Annak idején teljesen örültem annak a fekete Adidas Superstar lábfedő jószágnak, amit kicsit szerencsésen sikerült kifogni még Nyíregyházán. Én szeretem az efféle sportos jellegű, ahogyan divatos nevezni: deszkás cipőket. Az öröm nem tartott túl sokáig, piszok kényelmetlen egy darab. Pontosabban… nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg. Jó cucc, csak semmi extra. Egy Etnies vagy Osiris topánhoz képest eléggé szánalomhegyi darab. Viszont 6-8 ezer magyar pénzzel olcsóbb volt, ami szempont, nekem legalábbis.

Időközben a háromcsíkos cipőm kezdett lerühedni, ezért elkezdtem valami új után nézelődni, nyilván interneten. Nem volt sok reményem abban, hogy sikerül valami egyszínű, egyszerű darabra bukkanni. Manapság normális nadrágot venni is művészet. Szóval elkezdtem keresgélni, és nem is örültem semminek. Mert egy rakás csiricsáré szutyokkal van tele a hazai piac jobbára. Drágán, nagyon. Poénból felkukkantottam ebay-re, bár gyanítottam, hogy a postaköltség gyilkos lesz. És nem is. Amerikából egy vacsiúj, igényes, jó minőségű cipő nem egészen 14 ezer pénz, és 8 nap alatt ért ide.

Gyorsan ideért az áru, jó, az ár pláne, elégedett vagyok teljesen. Ez itten egy Etnies Callicut, amely modell eléggé nem új, igazi jól bevált forma. A cipő nyelvét gumírozott szövetpántok rögzítik lazán a talprészhez belülről, így cipőfűző nélkül sem esik le az ember lábáról. A talpa egyébként valami meglehetősen (400 NBS, bármit is jelentsen ez) kopásálló gumiszerűség. Belül az ember talpa egy betétszerűségbe passzol bele, ami egy STI hab, ami fingom nincs, miért került oda a rezgéscsillapításon kívül, de baromi kényelmes. Matrica pacifütyi, extra fűző van. Nem fogok itthon vásárolni, ha nem muszáj.

Penge

2009. november 15. vasárnap // Miegyéb 6 Comments Tags: , .

Rohadt drága dolog borotválkozni, majdnem annyira, mint menstruálni, szóval a nemek közötti egyensúlyt ez sem borítja fel, az egyetlen difi talán annyi, hogy a szakállpusztítás optimális esetben némileg kevesebb vérrel jár, de a macera ugyanúgy megvan. És persze ez is egy fejlődő dolog, egyre több pengével rendelkező borotvát akarnak egyre inkább eladni, holott azért az emberiség valahogy túlélte ezek nélkül is azokat a bizonyos viharos századokat. Amúgy is, ezekkel az új csodákkal nagyjából két dolgot nem lehet csinálni: elvágni magad és borotválkozni. Ellenben a jó öreg pengés borotva, uazigen. Olcsó, jó (legalábbis jobb, mint a 4-5 reggeli kapirgálós alkalom után szarrá váló csoda-gilette-makkhárom, ami három pengével nem tud sima arcot produkálni). A jó Internalshadow kódnevű lélek piszkálta fel a dolgot, monnyuk költözés előtt nem sokkal már szemeztem egy régi nyéllel. Akárhogyan is, ma kipróbáltam a vacsiúj Wilkinson pengéket.

Valamikor réges-régen használtam én ilyet, csakhogy azóta elkapott a kényelem, így aztán biztosítottam teret a művészetnek: orcám szőrén túl a pengének ajánlottam hajamat is. A tanulságok:

  • nem jó vele saját fejet borotválni
  • viszont arcon használva rohadt precíz cucc
  • csak éppen ideges kezű, vagy éppen pattanásos embernek nem való
  • minthogy ez nem kerüli ki az egyenetlenségeket, hanem elpusztítja őket

A simaság pedig majdnem olyan elképedést váltott ki belőlem, mint az arcszesz.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum