Tag Archive for ‘macskák’

Nyers pocok

Pézsmapocok. Bleh.

Pézsmapocok. Bleh.

A képen látható gusztustalan féreg eredeti élőhelye Észak-Amerika, de állítólag sokan sikerrel kíséreltek meg szökést európai (először a cseheknél jelent meg 1906-ban) és oroszországi prémfarmokról – így terjedtek el nálunk is. Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy fura gusztusú ember lehet, aki döglött patkány szőrével ékeskedik, de sebaj, gereznájából gallérokat és karmantyúkat készítettek.

Ez a nyomorult dög képes farokkal együtt olyan fél méteres testhosszra is szert tenni. Farka szőrtelen, akár a patkányé. Testtömege a wiki szerint 900-1800 gramm is lehet. Nos, képzelj el egy alkarhosszú, másfél kilós hódpofájú patkányt; napi háromszor kell vizionálni étkezés előtt, így remekül kiegészíti a nehéz diétás napokat.

Na, ilyet fogott pár perce az egyik macskánk, és ette meg a rángatózó férget a szemem láttára.

Jövevény

A húgom ma kapott egy nyulat az aktuális anyósjelöltjétől. Szép szürke bundája van a kisállatnak, ami puha, mint… hú, nagyon puha. Úgy tűnik, nem ehetem meg, szóval nevet kell találni neki (egyelőre Izé). Anya még nem tud róla, minden percben várom – kíváncsi leszek, ki repül nagyobb ívben: tesó, vagy a nyúl. Macskáink természetesen a velük született gőg jegyében nem vettek tudomást az utazóketrec tartalmáról, végül azonban nem tudtak felülkerekedni a szintén génjeinkben hordozott elementáris kíváncsiságon. Az egyik kölyök éppen csak beszimatolt, aztán elmenekült. A matriarcha tudomást vett a nyusziról, és részéről ennyi. A maradék kettő pedig nem igazán tud mit kezdeni a dologgal: szemmel láthatóan még nem döntötték el, hogy préda, vadász, vagy valami olyasmi, ami lényegtelen. Így marad a gyanakvó pofa, a kerülgetés, szimatolás. Mi meg röhögünk.

Húgom telefonjával megörökítettem a négylábúakat, míg ő előkészítette a terepet az új kedvencnek:

Mean cats

Take a cat. Imagine it (him/her) without the funny whiskers, without the cute nose and ears, without the weird limb called tail, which lives another, cat-independent life attached to this furry anarchronism. Imagine a cat without purring and nice meowing, without the cute paws. And what remains is pure, evil egoism spiced with feral instincts, nothing more. Now that’s what I call a corrupt creature in well designed wrapping. Even so I can’t hate them, because they are free in all terms. My heart is on fire when I see a cat hunting The Evil Grasshopper or they just play around. What a weird thing…

Bengáli

bengaliKinek kutya, kinek csüngő hasú vietnámi sertés, néhányak pedig mindenféle patkányszármazékot tartanak. Egyesek a halakért vannak odáig, sokan pedig lovakat ajnároznak. Az ég tudja, hány állatfaj kapcsolódott be az emberek mindennapjaiba az idők során, de azt gondolom, jóval kevesebb volna, ha élne elegendő macska a Földön. A macskák királyok. Sajnos én macskátlanná váltam, ami bizony nehezen feldolgozható veszteség nekem, de úgy vélem, hamarost alkalmas leszek egy újabb kisállatot magamhoz venni. Vagy barátnőzni, de akkor már inkább macska. Minap belefutottam egy bengáli macskáról készült fotóba, és éreztem, hogy nekem egy ilyen cica kell. Mesterségesen létrehozott fajta, ám igen jól sikerült. Leírás szerint “beszédes”, értelmes, eleven, ragaszkodó, játékos. Sokuk szereti hurcolni kutyamód a tárgyakat, és ha mind nem is, de sokuk szereti a vizet (ezt azért kétlem). Egyébként is kedvelem a pöttyös, illetve a cirmos macskákat, ez a jószág meg egyenesen imádnivaló minileopárduc :) Vagyis annak tűnik. Itthoni tenyészetek weblapjain nem szépek vannak, túl csokibarnák. Nekem ilyen párduc-cica kell, punktum. Hát nem gyönyörű?

Tappancsmasszőr

Az imént, és azért nem az előbb, mert irodalmi igényesség bzmg, szóval az imént a ház előtt láttam jónak dohányoztatni magam. Megvolt minden, legalábbis a füst bizonyosan. Tegnapelőtt kicsit változtattam a szokásos edzésen, tegnap pedig jó két és fél óráig nyújtottam, zsákoltam, ugrabugráltam, így mára elenyészően kevés helyen nincs izomlázam, de a dologról mindent elárul, hogy pl. a talpamnál van. Lényeg, hogy izomlázadozva fájtam nagy serényen, guggolva, zord arccal, amikor valami a hátamra vetette magát. Hátulról. Szelíden elfojtottam egy sikolyt, és gondolkodás nélkül hanyatt vetettem magam, gondolván, aki alám kerül, annak reszeltek, és ez most jó lesz.

Az egyik macskánk volt az, elég hülye fejet vágott, miközben méltatlankodva próbált kiszabadulni. Prüszkölt is.

Kis idő elteltével visszaóvakodott, és cicatáncba kezdett, tudod, abba a fajtába, amikor turbékoló hangokat ad ki, és nyolcasokat ír le a lábaid körül, bár most a nyolcasokkal baj volt, hiszen guggoltam. És habár ez az a macskánk, aki eléggé nem szép (az arca hasonlít a motorozós rohadék kölyökre), és nem szeretem különösebben, mégsem tudok rá haragudni sohasem, annyira emberközeli a viselkedése. Az egészből az sült ki, hogy felmászott a nyakamba, és jól megmasszírozta a fájó… fájást. Dorombolt is közben, szóval igazán kedvesen adta elő magát. A szembeszomszéd kijött, elkezdett sikítva röhögni, majd elmagyarázta, hogy akiből csak egy komor fekete textiltömeg, és a kapucni alól gomolygó füst látszik, vizuálisan nincs tökéletes összhangban egy másfél kilós szürke csíkos macskával, aki a nyakában sündörög. Hmpf.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum