Ma háromszor hallgattam meg, hogy “JAJ, NEHOGY ELÜSSE VALAMI ÁLLAT” – természetesen rühös korcs kutyákról van szó. Olyanokról, amikkel valószínűleg jóérzésű görény a seggét nem törölné ki, ennek ellenére valahogy a kollégáim között dúl a nagy kutyabarátság. Mondjuk ahol dolgozom, kifejezetten egészségügyi cuccokat gyártunk, és tényleg baromi jó cégér néhány bolhás dög a gyár környékén. Az is tökjó, hogy úgy általában tele van a környék ezekkel a nyamvadék véglényekkel, ki tudja miféle kórságokat hordoznak és terjesztenek (és persze összehugyoznak minden oszlopot, valamint teleszarnak mindent). Több csaj meg elkezdte simogatni és becézgetni ezeket az izéket. És élvezték, hogy rájuk ugrálnak. Aztán szépen felszálltak a többi ember közé a buszra, sikerült jó messze elhelyezkednem, és kevés öklendezéssel megúsztam a bűzös ebszagot, amin mosolyogtak, hogy “jaj de büdösek voltak”, hát nem édesek? Hadd gratuláljak ezúton is.
Az mondjuk érdekes, hogy ennek ellenére a macska az fúj de rohadék egy állat (az a macska, ami legalább a szarja felét elkaparja, és feszt mosdik), gondolom mert nem azzal van elfoglalva, hogy az első kétlábú seggét kinyalja, szóval fene szelektív egy állatbarátság ez. Továbbá szükségesnek tartom megjegyezni, hogy aki szerint egy kutya többet ér, mint egy emberélet, annak hibás a lelke, és remélem, hogy egy baráti télvíz idején beleugrik a Tiszába, lábán nehezékkel.
Tegyük hozzá: amikor kiderült, hogy nemigen kedvelem a kutyákat, akkor úgy lettem leugatva, mintha bazdmeg csecsemőgyilkos lennék. Mi a rosseb van ezeknek a gyökereknek az agyával?!
Eddig jó sok motyót pakoltunk odébb Apacséknál, mert ez a nyár a festési láz jegyében telik náluk. Nevettünk, izzadtunkam, szóval nagyon jól éreztük magunkat. Nagy vonalakban még hírhedten nagy pofámat is alapjáraton tartottam, de nem volt megerőltető, mert senki nem piszkált hülyeségekkel. Kaptam igen finom ebédeket igen finom salátákkal. Megszimatolhattam számos keleti fűszercsodát, és megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy Apacs szekrénye mögött csak egy toll az, és nem döglött madár. Node távolról sincs kész még a nagy rendezkedés.
Viszont húgom szürke nyula minden jel szerint hőgutát, illetve agyvérzést kapott. Gyorsan lehűtöttük a testét, ahogyan az elő van írva, de igazából nagyon szánalmas látványt nyújtott a szerencsétlen. Másfél napig még élt utána. Ez két napja volt.
Ma azonban előkerült egy süngyerek az egyik kert végéből, ahol is meglehetősen enerváltan lézengett. Tesó naná, hogy pesztrálná, bár a porszáraz földben egy szál giliszta nincs, a bogarak hirtelen eltűntek, és az utóbbi két hónapban egy csigát láttam, amit Apacsék teraszán figyelmetlenségből testsúly által kivégeztem. Magyarán lövésem nincs, mit fog enni a sün, mert hogy én állatboltba férgekért nem megyek, az biztos. Szerencse viszont, hogy legalább egy bolha volt benne, mondom volt, mert már a nappaliban ólálkodik. Valahol.
Láttam megint érdekes hirdetést, itt, nálam:
Hűha. Fölöttébb ádáz egy bestia kell legyen, ha már specialistával kell megszabadulni tőle. Persze kiderült, hogy a nyest nem szarral gurigázik, ő biza bemászik helyekre is:
Na erre varrjon gombot az ember. Mivel kíváncsi természetű vagyok, gondoltam rápillantok már erre a jószágra, mert én egy egészen kicsi, ellenben tyúkilag meglehetősen vérengző kis izére emlékeztem. És… nos, íme a nyest:
A fenevad
Legutóbbi hozzászólások