Ma háromszor hallgattam meg, hogy “JAJ, NEHOGY ELÜSSE VALAMI ÁLLAT” – természetesen rühös korcs kutyákról van szó. Olyanokról, amikkel valószínűleg jóérzésű görény a seggét nem törölné ki, ennek ellenére valahogy a kollégáim között dúl a nagy kutyabarátság. Mondjuk ahol dolgozom, kifejezetten egészségügyi cuccokat gyártunk, és tényleg baromi jó cégér néhány bolhás dög a gyár környékén. Az is tökjó, hogy úgy általában tele van a környék ezekkel a nyamvadék véglényekkel, ki tudja miféle kórságokat hordoznak és terjesztenek (és persze összehugyoznak minden oszlopot, valamint teleszarnak mindent). Több csaj meg elkezdte simogatni és becézgetni ezeket az izéket. És élvezték, hogy rájuk ugrálnak. Aztán szépen felszálltak a többi ember közé a buszra, sikerült jó messze elhelyezkednem, és kevés öklendezéssel megúsztam a bűzös ebszagot, amin mosolyogtak, hogy “jaj de büdösek voltak”, hát nem édesek? Hadd gratuláljak ezúton is.
Az mondjuk érdekes, hogy ennek ellenére a macska az fúj de rohadék egy állat (az a macska, ami legalább a szarja felét elkaparja, és feszt mosdik), gondolom mert nem azzal van elfoglalva, hogy az első kétlábú seggét kinyalja, szóval fene szelektív egy állatbarátság ez. Továbbá szükségesnek tartom megjegyezni, hogy aki szerint egy kutya többet ér, mint egy emberélet, annak hibás a lelke, és remélem, hogy egy baráti télvíz idején beleugrik a Tiszába, lábán nehezékkel.
Tegyük hozzá: amikor kiderült, hogy nemigen kedvelem a kutyákat, akkor úgy lettem leugatva, mintha bazdmeg csecsemőgyilkos lennék. Mi a rosseb van ezeknek a gyökereknek az agyával?!
Eddig jó sok motyót pakoltunk odébb Apacséknál, mert ez a nyár a festési láz jegyében telik náluk. Nevettünk, izzadtunkam, szóval nagyon jól éreztük magunkat. Nagy vonalakban még hírhedten nagy pofámat is alapjáraton tartottam, de nem volt megerőltető, mert senki nem piszkált hülyeségekkel. Kaptam igen finom ebédeket igen finom salátákkal. Megszimatolhattam számos keleti fűszercsodát, és megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy Apacs szekrénye mögött csak egy toll az, és nem döglött madár. Node távolról sincs kész még a nagy rendezkedés.
Viszont húgom szürke nyula minden jel szerint hőgutát, illetve agyvérzést kapott. Gyorsan lehűtöttük a testét, ahogyan az elő van írva, de igazából nagyon szánalmas látványt nyújtott a szerencsétlen. Másfél napig még élt utána. Ez két napja volt.
Ma azonban előkerült egy süngyerek az egyik kert végéből, ahol is meglehetősen enerváltan lézengett. Tesó naná, hogy pesztrálná, bár a porszáraz földben egy szál giliszta nincs, a bogarak hirtelen eltűntek, és az utóbbi két hónapban egy csigát láttam, amit Apacsék teraszán figyelmetlenségből testsúly által kivégeztem. Magyarán lövésem nincs, mit fog enni a sün, mert hogy én állatboltba férgekért nem megyek, az biztos. Szerencse viszont, hogy legalább egy bolha volt benne, mondom volt, mert már a nappaliban ólálkodik. Valahol.
Láttam megint érdekes hirdetést, itt, nálam:
Hűha. Fölöttébb ádáz egy bestia kell legyen, ha már specialistával kell megszabadulni tőle. Persze kiderült, hogy a nyest nem szarral gurigázik, ő biza bemászik helyekre is:
Na erre varrjon gombot az ember. Mivel kíváncsi természetű vagyok, gondoltam rápillantok már erre a jószágra, mert én egy egészen kicsi, ellenben tyúkilag meglehetősen vérengző kis izére emlékeztem. És… nos, íme a nyest:
A fenevad
Volt mifelénk minap masszív vihar és jégeső, szétkapta a környéket, mint a nagyon. Azonnal akartam is írni, de egyelőre nem tudtam áttolni a telómról a képeket, amiket sebtében lőttem. Sebtében, mert olvadt a jég, meg szedni kellett az üveget. Szóval erről kicsit később.
Viszont tegnap ifj. Szenszej (codename: Jóska) közreműködésével ritka jót nevettem. Történt, hogy nyitva maradt a kapujuk, és előröfögött mögüle az úgynevezett kutya, ami tulajdonképpen egy angol bulldög. Elég nyomorult egy jószág; akármerről nézem, ritka tetű ember, aki ilyet kitenyészt. Teljesen életképtelen. No mindegy, már csak ilyennek tervezték, szóval nagy röfögve gondosan összehugyozta a környéket, majd egy füvesebb részre kitolt kb. 4 kiló szart is. Mondtam anyunak, hogy mekkora poén volna, ha Jóska belelépne, talán még vissza is rugdosná a helyére. Egyébként a szerteszét szaró kutya gazdájával meg is etetném, de ez más tészta.
Erre mi történt? Jóska jött, éppen az elaknásított területen, játékosan felrúgva egy marék füvet. Kérdeztük így messziről, hogy öreg, nem léptél bele? Á, nem, nézte a papucs talpát. Két mondat múlva lenézett, és ekkor derült ki, hogy a marék füvön bizony volt némi friss bónusz is, ami szelíden a lábujjai között lapult eddigre. Mit is mondhatnék? Szerencsétlen mutáns hulladék kutya Apollóból átminősült Kurvaanyád Szarosdöggé, mi meg visítva röhögtünk fél óráig.
Á, igen. Húgom reám bízta a szürke nyuszit, mert ő elment hová, kint pedig hideg van, tegnap cefet nagy vihar is történt (ma délelőtt meg jég). A lényeg, hogy a nyúl nem lehet odakint, és én vagyok itthon egyedül, következésképp én pesztrálom az állatot. Pillanatnyilag egy macskahordó dobozban honol. Egészen eddig nagyjából nyugton volt, de most már kicsit kezdek elpilledni, mire fel őnyulasága kapar, lüktet, hasogat. Teljesen váratlanul toppant egy nagyot, vagy éppen körberohanja kétszer az aktuális lakását – mindegy, csak zajos legyen. A tálkáját már kivadásztam, úgyis kiborogatott belőle mindent, de most már legalább nem dobálja csörömpölésileg. Remélem, hogy elkussol pár órára, állítólag a nyulak is alszanak.
Legutóbbi hozzászólások