Az elmúlt soksok blogolástalan nap lényegi eseményei gyakorlatilag kimerülnek egy targoncakezelői végzettség megszerzésében és a céges karácsonyi buli bekövetkeztében.
Az új papír jó, hogy megvan, habár a gyakorlati vizsgán reggel negyed hétkor kellett megjelenni, iszonyú hidegben (ennek meg is lesz a böjtje), és egyébként is meglehetősen lazára vették a figurát. Mondjuk lövésem nincs, ha csak gépkezelő vagyok, miért kellene tudnom légteleníteni egy dízelmotort, de sebaj, az oktatók is tojtak rá.
A karácsonyi csűrdöngölés számomra este tízig tartott, vagy talán még addig sem – tőlem szokatlan módon irdatlanul benyomtam, úgyhogy az est nagy részét jótékony homály fedi. A vicc, hogy mára sokan elmesélték, hogyan zajlott az est, és kezdem kevésbé cikinek érezni, ahogy kinéztem. Én például nem mutogattam a pucér seggemet kamerába, tudtam járni, nem hánytam le senkit, nem akartam kefélni senkivel. Ilyen vagyok józanon is, tehát tulajdonképpen be sem rúgtam 
A szokásostól egyáltalán nem eltérő módon ma rohadt meleg volt. Ellenben a szokásostól totál eltérő módon ma muszáj volt felkerekednem a nagyvilágba. Tehát:
- Belementem a főiskolába, ahol jól megkaptam az indexemet, és egy igazolást arról, hogy elvégeztem ezt a retket, bár hozzáfűzték, hogy ez nem igazol végzettséget, csak azt, hogy elvégeztem a szakot, és teljesítettem a mindent. Remélem, más is érez itt egy enyhe ellentmondást.
- Szándékomban állt szerszámot vásárolni, mert piszok nagy kiárusítás volt (Aldiban, yeah); milyen kár, hogy a meghirdetett sarokcsiszoló belefért volna a zsebembe. Az akkumulátoros csavarhúzót meg csuklóból visszatekertem menet közben, tehát bődületes nyomatéka volt (paraszt szerszámteszter vagyok, igen). Tehát szerszám nuku, viszont szert tettem atyámilag egy négy gigás pendrive-szerű bigyóra, ami zöld, és nagyon szeretem, viszont kicsi. Itt hívom fel bárki figyelmét, hogy én örülök neki, és leszarom, hogy szerinte:
- nem jó, sőt hulladék
- idétlen színe van
- túl kicsi fizikálisan/kapacitásilag
- minek ez nekem
- az XY márka X méretű szarja jobb.
- Fogyóban a kovászos uborka, tehát gondoskodni kellett az utánpótlásról rohasztásilag. Ez a helyi piacon következett be, atyám ötlete nyomán dinnyét is vásároltunk. Valamikor lényegesen korábban pedig 60-as horgolócérnát.
- Ezt követően jól segítettem anyám khmkhm, pasijának autószerelésben. A dologba bele volt keveredve számos izé, amivel le lehet más izéket tekergetni, legalább egy stailizátor, meg valami lengőkar, bár teljesen nem lengett. Viszont mindent szétszedtem, amit kellett. Nyilván az összerakás nem az én bulim.
- Minthogy korábban megígértem, segítettem bútort rakodni. Meglehetősen gusztustalan dolog olyan szekrényt pakolni, aminek akkor is nyílik az ajtaja, ha nem, és le van lakkozva, és olyan helyen, ahol éppen átfér. Pföh.
Izzadok, mint a görény. És inni akarok, és PS-ezni, és mindezt most meg is teszem.
Ma voltam államvizsgán. Átmentem. Négyest kaptam. Hurrá.
Azért ez a vizsga is megérne egy mesét, de mindegy, lényeg, hogy túl vagyok rajta.
A köszönet nagyja Internalshadow-t illeti, aki áldozatos türelmével, kitartó alkoholfogyasztásával, valamint egy Star Wars könyv hullacsendben történő olvasgatásával elősegítette a készülést. A “kabbe” nagyja a húgomat illeti, aki vizsga előtti napon órákon keresztül pofázott porszívózás közben a kocsijában az ablakom alatt, amikor is azt hittem, hogy végre kialszom magam. A kabalából készített puskát (amiket szinte sohasem használok) Éjvike nyomtatta ki. Egyiket hajnalban, de ez az ő baja.
Oké, holnap reggel államvizsgázom. Vélhetően. Amit egyik nap beseggelek, másnap nem emlékszem rá, szóval enyhén necces lesz. Marad a segédeszközös megoldás, mint utolsó utáni mentsvár, bár igyekszem tartózkodni tőle. Végső soron teljes a lelki nyugalmam, bár saccra 70 órája nem aludtam, ezen időtartam alatt pediglen magamhoz vettem a halálos dózist koffeinből (leszámítva a teát és kávét), ami olyan 5-10 gramm, de szerintem egyszerre lenne letális, és nem sertésalkatúaknál. A hangulatért a Combichrist, a Dulce Liquido és a Suicide Commando felel. Lényeg, hogy a kedvem jó, és reménykedem, hogy nem vágnak el. Ha mégis, akkor legyetek oly jók, és hozzatok reszelős tortát a sittre, köszi.
Ui.: elhagytam a bírálati lapot.
Egy eléggé bosszantó dolog miatt látogatást kellett tennem a fősulin, ezt nem is feszegetném, szerfölött idegesít ugyanis. Mindenesetre dohányoztam, és odajött egy lány.
- Szia! Tudnál adni egy cigit? Kifizetem. Messze parkoltam, a kocsiban hagytam a sajátomat, és nem akarok odáig elmenni. – mondotta ő.
Szótlanul feléje nyújtottam a halálhozó rudakat tartalmazó kis dobozt. Közben lenyeltem az első két gondolatomat, miszerint egyrészt sétálj csak nyugodtan, másrészt a két szép szemedre, vagy az emberi jóindulatra számítva jöttél ide, hm? Continue reading ‘Érdekes attitűd’
Legutóbbi hozzászólások