Lassacskán három éves lesz ez a kóceráj, eltekintve néhány szolgáltatóváltástól, kisebb és nagyobb hibáktól, szerencsétlenkedések hosszú sorától. Fel kell tennem magamnak a kérdést, hogy érdemes-e foglakoznom a dologgal. Egy éve megállapítottam, hogy az eredeti célokat túl is teljesítettem.
Az már csak bónusz, hogy egy valag emberrel, vagyis a blog-énükkel megismerkedtem szőrmentén, és bár akadtak iszonyúan idióták, azért itt valahol jobbra látható, hogy vannak kedvelhető, jó arcok is. Van, akit a stílusa miatt; van, akit sajátos szemléletvilága miatt; van, akit egyszerűen az élete miatt olvasok és hát tulképpen ajánlok is. A régi kedvencek, akik szinte a kezdetektől listán figyelnek (mint Léna, Elenior és Razide) hamarosan újakkal bővültek (Pannóca és Sepu, később LD50-ről például Gothpunk), és feltűntek azok, akiket leginkább azért olvasok, mert olyan lendületesen írnak, ahogy valamikor kezdtem (Csevi pont ilyen, és Zo!i is, csak ő szökőévente publikál). Napi rítus az RSS források ellenőrzése.
Vannak problémák. A legfontosabbat szerepjátékosi oldalról nyáladzom körbe. Merthogy nem szerepjátszom már. Vélhetőleg nem is fogok aktívan soha többé. Igaz, hogy Gothpunk megtisztelt egy meghívással, aminek nagyon örültem (és örülök is), de sikerült pont akkor disznó módon lebetegednem, magyarán elbasztam – mentségemül szolgáljon, hogy azóta sem lábaltam ki ebből a nyavalyából teljesen. Azóta sokat gondolkodtam ezen az egészen, főleg, mert nívós társaság ígérkezett, és szeretnék jó játékosi teljesítményt nyújtani. Ígértem egy mesét a meséért is. És itt jött a gond. Rohadt sok sztori van a fejemben, nyomasztó és megrázó, gondolkodtató és értelmetlen, hosszú és rövid – de nincsenek újak. Talán túl régen laknak a homlokom mögött, és nem volt alkalmam szabadjára engedni ezeket a történeteket, hogy a játékosok kezében csavarodjanak és transzmutálódjanak. Nem volt lehetőségem arra, hogy a játékosaim képzelete megtermékenyítse ezeket, így később új meséket inspirálva. Idővel azonban a meglévő történeteim is magukba omlottak, torzzá váltak, keserűvé, öncélúvá, még akkor is, ha a köztük feszülő kötelékek érintetlenek maradtak. A lényeg, hogy nincs inspirációm, nincs ihletem.
Így van ez az írással is. Régebben – nem is olyan sokkal – szórakozásból is írogattam, például buszon ülve gyártottam vázlatokat, tervezeteket. Ma már nem, mert nem buszozom, és mert nincs különösebben véleményem sem. Hiába olvasom el naponta a friss híreket, már fel sem háborodom rajtuk. A velem történteken, vagy csak úgy általában az élet nagy dolgain sem elmélkedem többé. Leszarom. Tudom, tudom: ignorance is bliss, de nem érdekel. Így hát nehéz szaporítanom a bejegyzések számát. Ezzel párhuzamosan, csak adalékként írom le, hogy a napi meditációim is az aktuális események analizálására korlátozódnak, szinte nulla a retrospektivitás, perspektivitás meg pláne.
Hígul a net. Nem csak az a baj, hogy minden balfasz blogot ír, egyáltalán nem. Az fáj, hogy olyanok vannak, rengetegen, amik semmilyen értéket nem képviselnek. Az rendben van, hogy valaki szarul ír, de legalább a helyesírás, könyörgöm…! Divat lett például elfelejteni a nagybetűs mondatkezdést. Továbbá mindenki ismeri a “cija, cejetlek” trendet, azt hiszem, ezzel kapcsolatban nem is kell semmit nyilatkoznom. A divatjapánkodás sem új és érdekes többé, hanem rögzült a tisztelt publikum mangamételyezett hülye agyában, és lassan az a tré, akinek a kutyája nem Naruto, a macskája nem Akira, őt magát meg nem Miyapicha Pucuwakarónak hívják. És tudjátok, hogy van ez: nem a csekély számú normális erősíti a hülye többséget, hanem az idióták húzzák maguk közé az épeket.
Nem is olyan sokára részlegesen változik az életem. Elköltözöm, ez már biztos. Azért nem nagyfokú változás ez, mert ugyan mindegy, hogy üres lakásban ülök a gép előtt, vagy olvasok, esetleg valakik mászkálnak még. Új környezet is lesz, aha. És ki tudhatná előre, hogyan alakít majd? Vajon lesz értelme, ha csak a jelenlegi szinten is, de foglalkozni ezekkel az apró bejegyzésekkel? Netán elsüllyedek a taposómalomban?
Majd lesz valahogy.
Nemsokára lesz csapatépítő tréning minkfelé, kötelezően javallott a részvétel.
Legutóbbi hozzászólások