Tag Archive for 'filozofíling'

Klíma

Egyszerűen nevetséges, ahogyan a klímaváltozás berobogott az életünkbe. Nevetséges, mert mi basztuk el, én is, te is, és szerintem egyikünknek sem tetszik különösebben. Nevetséges, mert még mindig azt állítják, hogy klímaváltozás lesz, és hogy be fog köszönni esetleg, nemkülönben közeleg a globális felmelegedés, vagyis tulajdonképpen a kettő igaziból egy dolog, de mindenképpen a jövőbe helyezik általában.

Pedig amikor hazajöttem az originál levehető előlapos otthonomba, köd ült a hótakaró fölött, mint számomra ismeretlen jelenség.

Holott karácsony előtt két nappal belém akart fagyni félig a szentlélek, ám huszonötödikén mezítláb, atlétában ültem ki az ajtó elé dohányozni (erre egyébként is hajlamos vagyok, de most nem is fáztam), és a verőfényes napsütésben hunyorgó macska farkát húzogattam. Sebaj, a karácsony hátralévő részében szakadt az eső. Itt emelném ki a nyilvánvalót, hogy ugyebár a karácsony, az december közepén túl található.

Szóval azt mondanám, hogy nem lesz itt semmiféle klímaváltozás, meg globális felmelegedés, ugyan már. Nem lesz, mert van, mert két-három éve nem volt rajtam a télikabátom, mert eltűnt a tavasz és az ősz, hisz’ egybefolyik a tél és a nyár. Rettentő durván megszívtuk, csak olyan ez kicsit, mint az úgynevezett gazdasági világválság: itt liheg a tarkónkba, de még nem érezzük a szájszagot.

Mármost konkrétan engem baromira nem érdekel, hogy a fikció szintjén sem tervezett gyermekeimnek lesz-e fehér karácsonya, sokkal inkább foglalkoztat, hogy mire tervbe kerülnének, esetleg egy sivatagban fogok élni – anélkül, hogy elköltöztem volna.

Gatya

Én igazából nem értem a nadrág témáját. Annak idején, amikor bőgatyás korszakomat éltem – amit nagyon szerettem, eltekintve talán a magasabb helyekre való fellépéskor fennforgó nehézségektől – szerettem volna, ha a nadrágjaim tényleg, úgy igazán lógnak. Hát persze, hogy nem sikerült igazán, valahol mindig feszült a nyavalyás, leginkább a lábam teteje felé, annyira a tetején, ahol ülni szoktak az emberek.

És most, ahogy öregszem, ennélfogva pedig egyfelől a praktikum, másfelől a konvencionálisabb, mondhatni konzervatívabb megjelenés iránti vágy vezérel, rá kellett jönnöm, hogy idővel minden nadrág lógni kezd rajtam. Azért ez miféle dolog?! Úgy értem, mosásban össze szoktak menni a dolgok, nem pedig lógni a lábam, khm, felső részén. Már sztreccses fazonra vetemedtem (ami egyébként igen okos dolog, azonfelül kényelmes is), de az egyik megint bőnek tűnik. Szeretem, ha lengedez a lábszáramnál a textil, különösen a gravitációnak behódolt melltartókra gondolok itt, de most nem ez volt a cél.

Ki a fene érti?

Társas lény

Furcsa állat az ember. Egyértelműen az elidegenedés korát éljük, ezer és ezer ilyen-olyan mesterségesen szított, vagy éppen törvényszerűen keletkezett ellentét közepette. Itt már mindenki szar és szaroz másokat; hogy éppen csak magában legbelül, netán az utcán óbégatva, az tökmindegy. Nagy általánosságban véve az együttélés teherré vált, a család szintúgy, még az ünnepek is büdösek lettek; kiváló példa erre a húsvéti pánikszerű menekülés, amikor a lényeg nem a “hová”, hanem az “el”.

És ami a leghülyébb dolog, hogy mindezek ellenére az a bizonyos nagy többség, amely többség megfigyelése után, illetőleg közben általánosítok, az a tömeg bizony megveszekedetten akar valakit, pontosabban valakiket. A célok persze a dumálós havertól a bőnyálas barátnőig fölöttébb sokfélék lehetnek, de az már röhej, hogy például sokan azért játszanak mindenféle netes szösszeneteket, hogy valami emberi kontaktusuk is legyen a saját maguk és hasonszőrűek által kirekesztővé tett világban, és ez még akkor is így van, ha ezt nem ismerik be, fel, vagy el.

Aztán megtörténik a csoda, és a csetes haverból egyszerre csak barátnő lesz – már hogy is ne lenne, ha hanyadik szintű tökömszára karaktere van az akármilyen játékban, és ugyanaz a kedvenc varázslata -, és ahelyett, hogy klasszikus emberi minta szerint élne a pár szaporodva serényen, a két barom ül két számítógép előtt, külön szobákban természetesen. Néha egymásra dobnak egy e-mailt, hogy “hattól szarok, ne menj a klotyóra”, vagy valami hasonlót. Kérdem én, akkor mi értelme van az egésznek? Miért kell elkeseredetten kajtatni valakit, akitől testközelből lehet elidegenedni?




Creative Commons License