Egyszerűen nevetséges, ahogyan a klímaváltozás berobogott az életünkbe. Nevetséges, mert mi basztuk el, én is, te is, és szerintem egyikünknek sem tetszik különösebben. Nevetséges, mert még mindig azt állítják, hogy klímaváltozás lesz, és hogy be fog köszönni esetleg, nemkülönben közeleg a globális felmelegedés, vagyis tulajdonképpen a kettő igaziból egy dolog, de mindenképpen a jövőbe helyezik általában.
Pedig amikor hazajöttem az originál levehető előlapos otthonomba, köd ült a hótakaró fölött, mint számomra ismeretlen jelenség.
Holott karácsony előtt két nappal belém akart fagyni félig a szentlélek, ám huszonötödikén mezítláb, atlétában ültem ki az ajtó elé dohányozni (erre egyébként is hajlamos vagyok, de most nem is fáztam), és a verőfényes napsütésben hunyorgó macska farkát húzogattam. Sebaj, a karácsony hátralévő részében szakadt az eső. Itt emelném ki a nyilvánvalót, hogy ugyebár a karácsony, az december közepén túl található.
Szóval azt mondanám, hogy nem lesz itt semmiféle klímaváltozás, meg globális felmelegedés, ugyan már. Nem lesz, mert van, mert két-három éve nem volt rajtam a télikabátom, mert eltűnt a tavasz és az ősz, hisz’ egybefolyik a tél és a nyár. Rettentő durván megszívtuk, csak olyan ez kicsit, mint az úgynevezett gazdasági világválság: itt liheg a tarkónkba, de még nem érezzük a szájszagot.
Mármost konkrétan engem baromira nem érdekel, hogy a fikció szintjén sem tervezett gyermekeimnek lesz-e fehér karácsonya, sokkal inkább foglalkoztat, hogy mire tervbe kerülnének, esetleg egy sivatagban fogok élni – anélkül, hogy elköltöztem volna.
Legutóbbi hozzászólások