Aszonnyahogy.
Múlt pénteken találkoztam Apaccsal, aki éppenséggel ösztöndíjjal kint csövezik a bécsi egyetemen. Igazából nem változott semmit: ugyanaz a csupaszív optimista maradt, aki volt, és akit lehetetlen nem kedvelni. Nagyot csevejegtünk (jó szó, nem igaz?), az élet ügyes-bajos, és olyan tízezer éve aktuálisnak számító dolgairól, valamint a hétköznapok történéseiről. Ittunk teát-kávét, pizzáztunk, szóval élveztük a szabadnapot.
Másnap korai kelés miatt megátkoztam a világegyetemet néhányszor az ágytól klozetig intervallumban, aztán anyával ültünk autóba, és startoltunk mátrabigyóra, ahol vannak hegyek, fák, egyéb képződmények, valamint egy szanatórium, amiben meg nagyi volt benne mókusokkal. A mókusok valójában a szanatóriumon kívül laknak, fenyőfákon, és a betegek etetik őket, jobbára mikor mivel, viszont a jószágok elveszik kézből a kaját. Ez engem nagyon érdekelt, mert szeretem ezeket a bájos kis állatokat, ám sajnos nem volt szerencsém, a rossz idő (t.i. szakadó eső) miatt a kis nyamvadékok nem jöttek le zabálni. Ezt a részét megszívtam tehát, összesen két kis fapatkányt láttam hőbörögni a földszinten, de elég gyorsan leléptek. Pontosabban fel, a fára. Aztán jól hazavezettem, étteremnél stop, táplálkozás, blabla.
A hét elég szarul telt. Ellentétben a normális emberekkel én télen kezdek el élni, következésképpen tavasszal roppant aluszékony vagyok. Belefért még egy kétnapos megfázás light is, örültem nagyon. Nagyjából készültünk a cégnél a közelgő auditra, bár nemrég beszéltem közvetlen munkatársammal, és szerinte elmarad, mer’ vulkán, meg por, meg légizárlat, vagy mi a rosseb. Van benne logika, az előbb olvastam utána, hogy tényleg volt valami vulkánozás, de ki a franc tudta? Pár hónapig nem nézek hírportálokat, erre nesze vulkán. Most már legalább értem, mi volt az a pánikkeltés-gyanús duma a boltban, hogy elmarad a nyár, meg új jégkorszak, meg tíz fokkal hidegebb lesz. Boldoggá tesz, hogy az idiótáknak is van életterük.
Ez a hétvége pedig közel sablonos volt, bár találkoztam Janóval, akivel régen, és megint sokat nevettünk, és még többet nosztalgiáztunk, hogy mennyire fasza is volt nem dolgozó, hanem főiskolán lébecoló embernek lenni. Elmorzsoltunk néhány könnycseppet, aztán leléptem faterhoz, ám közben találkoztam a szpari-meccsről érkező vadbarmokkal, és az őket kísérő rendőrökkel. Konkrétan a tököm sem tudta, hogy kordont építettek Nyíregyháza közepén néhány labdakergető bohóc miatt, szal’ kissé meglepődtem. A sor végén egy motoros rendőr jött (darabonként is rühellem őket, egyben meg pláne), lassított, és azt mondta nekem imígyen elhaladva:
- Fasszopó.
És ha már ilyen jóban voltunk, megemlítettem, hogy:
- Viszont az én adómból vered a faszod a motoron, kurvanyád.
Ezzel kikerültem, és elporoztam egy mellékúton, hümmögve, hogy azért mi a rosseb baja van a világnak, mert az rendben van, hogy egy tányérsapkás majom nem kultúrközeg, de mégis mit enged meg magának azzal szemben, akinek a vérén él? Továbbá az is elgondolkodtató, hogy mikor kellene, SOHA nincs ott egyetlen rendőr sem (kivéve ugye ha részeg tizenéves kölyköket kell megverni igazoltatás közben), a cigány különösebb rejtőzködés és sunnyogás nélkül fosztogat, tör be és rabol, de bezzeg a kurva focimeccsre ki tudtak pattintani egy olyan rendőri jelenlétet, hogy ihaj.
Hát ezek történtek.
). És amikor kb. április környékén megtudtam, hogy fellépnek lúlius 24-én Budapesten a Syma-ban, összekapartam azt a kevéske pénzemet ami a diákmunkámból van, és vettem jegyet. Ezennel megkezdődött számomra egy álom beteljesülése.
Legutóbbi hozzászólások