Tulajdonképpen Apacs barátom főként zenei blogját ajánlom, hátha most 10 bejegyzésnél tovább bírja
a dolgozó ember keveset szól
Tulajdonképpen Apacs barátom főként zenei blogját ajánlom, hátha most 10 bejegyzésnél tovább bírja
Hell!
Régen írtam ide, ennek elég sok oka is volt, de most nem untatnám inkább az embereket ezeknek a részletezésével.
Mint pár korábbi bejegyzésekben exer utalt rá, itten Nyíregyfalván engem lehet tekinteni nagyjából a helyi NiN-jugend élharcosának (meg merem kockáztatni a Führer kifejezést is
). És amikor kb. április környékén megtudtam, hogy fellépnek lúlius 24-én Budapesten a Syma-ban, összekapartam azt a kevéske pénzemet ami a diákmunkámból van, és vettem jegyet. Ezennel megkezdődött számomra egy álom beteljesülése.
Tehát Apacséknál végre új festék fedi a falakat, és szombaton nagyjából vissza is pakoltunk, legalábbis ami a nehezebb cuccokat illeti. Sikerült elképesztő filozófiai mélypontokat elérnem, amikor is megválthattam volna a világot, éreztem a potenciált, de lusta és fáradt voltam hozzá. Így járt mindenki. Közben néha felbukkant Apacsék két macskája: a gyáva cica és a beszélő cica. Utóbbi nagyon mókás, mert be nem áll a szája. Nem nyávog, és nem is turbékol, hanem valahol a kettő között nyekeg. És teszi ezt állandóan. Cipekedés közben fény derült arra, hogy
…tudniillik a bútorpakolás alapelve a párhuzamos mozgatás
tehát hülyén már nem fogunk meghalni; kaptam közben sok olyan finom ennivalót, amik nemigen sorolhatóak az első szintű magyar háziasszony pörkölt és húsleves keretezte repertoárjába.
Nem is baj, hogy pont került a falmázolásos buli végére, mert az idő múlásával érezhetően nőtt a feszültség, kezdtek az emberek megsértődni, meg szájhúzgálni. Én meg olyan fáradt voltam, hogy nagyon, egyedül Apacs tartotta a frontot. Ez a srác szerintem képtelen dühöngeni.

Legutóbbi hozzászólások