exerblog

Ma háromszor hallgattam meg, hogy “JAJ, NEHOGY ELÜSSE VALAMI ÁLLAT” – természetesen rühös korcs kutyákról van szó. Olyanokról, amikkel valószínűleg jóérzésű görény a seggét nem törölné ki, ennek ellenére valahogy a kollégáim között dúl a nagy kutyabarátság. Mondjuk ahol dolgozom, kifejezetten egészségügyi cuccokat gyártunk, és tényleg baromi jó cégér néhány bolhás dög a gyár környékén. Az is tökjó, hogy úgy általában tele van a környék ezekkel a nyamvadék véglényekkel, ki tudja miféle kórságokat hordoznak és terjesztenek (és persze összehugyoznak minden oszlopot, valamint teleszarnak mindent). Több csaj meg elkezdte simogatni és becézgetni ezeket az izéket. És élvezték, hogy rájuk ugrálnak. Aztán szépen felszálltak a többi ember közé a buszra, sikerült jó messze elhelyezkednem, és kevés öklendezéssel megúsztam a bűzös ebszagot, amin mosolyogtak, hogy “jaj de büdösek voltak”, hát nem édesek? Hadd gratuláljak ezúton is.

Az mondjuk érdekes, hogy ennek ellenére a macska az fúj de rohadék egy állat (az a macska, ami legalább a szarja felét elkaparja, és feszt mosdik), gondolom mert nem azzal van elfoglalva, hogy az első kétlábú seggét kinyalja, szóval fene szelektív egy állatbarátság ez. Továbbá szükségesnek tartom megjegyezni, hogy aki szerint egy kutya többet ér, mint egy emberélet, annak hibás a lelke, és remélem, hogy egy baráti télvíz idején beleugrik a Tiszába, lábán nehezékkel.

Tegyük hozzá: amikor kiderült, hogy nemigen kedvelem a kutyákat, akkor úgy lettem leugatva, mintha bazdmeg csecsemőgyilkos lennék. Mi a rosseb van ezeknek a gyökereknek az agyával?!