Fölöttébb meg fogok lepődni, ha bejön ez a munkahely, addig is olvasok szorgalmasan. Kaptam kölcsön egy trilógia első két kötetét, de valami betyárosan hosszúak, saccra 800-900 oldalas könyvecskék ezek. Olyan kellemes érzés csak dögleni és olvasni… ennek ellenére ma a szürke autó bal hátsó fékjét basztattam a tűző napon, és megállapítottam, hogy bár valami idétlen hangot kiad, semmi baja. Aztán jól megvártam, míg a jármű forrásponthoz közelít, és beálltam vele, mert kiderült, hogy atyám inkább rendet rak (ez sosem sikerül), mintsem családozik. Úgyhogy maradt a döglés, de a lelkiismeretem hamarosan kiűzött a szúnyogok közé locsolni kertet. Most szerintem megyek fetrengeni. Megint.
0 Responses to “Tunya”