Egyébként elég ritkán megyek ki az erkélyre dohányozni; a földszintet favorizálom, ha már a szobámból kimozdulok. Ma azonban erkélyeltem, élveztem a sötétséget, satöbbi, amikor elfojtott hangok szűrődtek átal a szomszédból. Amolyan mormogás jelleggel, mert hát ahhoz halk volt, hogy bármi tisztán kivehető legyen. Aztán egyszer csak kristálytisztán a szomszéd csaj hangja, de totál felelősségre vonó hangnemben:
- Mi az, hogy nem áll fel?!
Ugye nem kell mondanom, hogy sikítva röhögtem percekig…
meg hát
szegény srác