Beleálltam fejjel a PHP-be (nyilván sokan sajnálják, hogy nem a betonba, de ők nyúljanak a konnektorba), és a korábbi elképzeléssel ellentétben nem lettem PHP-expert egy nap alatt. Eközben égető sürgősséggel elolvastam egy Shadowrun-regényt, nem volt rossz, habár a címére nem emlékszem. Korábban már említettem, hogy az SR3 egy bődületesen gány szerepjáték-engine, na de a világ, az király. A leggyengébb SR-regényre sem tudom azt mondani, hogy időpocséklás lett volna elolvasni.
Anya ipari mennyiségben kezdett lecsót főzni, hogy majd elteszi télre. Korábban már csinált ilyesmit, és nem hülyeség, mert egyébként hihetetlen drága dolog ám 4-5 macskát etetni. Lényeg, hogy második napja szerencsétlenkedett vele, és már kezdett nagyon megtelni a tököm az átható lecsószaggal, mikor a nyitott ablakon elkezdett áradni befelé valami istentelen penetráns trágyaszag. Ki az a barom, aki augusztus végén teríti ki a szart a földjére?! Jó dolog falun lakni, akárki megmondhassa.
A hét négy nagy találkozása: hétfőn Léna, kedden dömping: könyvtárgyaknő, TO-nő, János. Lénával jól hallgattunk, és ez nekem tetszett. Megnyugtató és baráti a társasága. A gyaknéni kimerítően eldrámázta, hogy mégis mit írjak abba a nyamvadt naplóba, na de a tanulmányi osztály… Hah, mindig egy élmény ott lenni. Aljas módon átkerültem egy másik ügyintézőhöz. Minthogy a fősuli igazoltan legkapitálisabb görénye elment nyugdíjba a TO-ról, így a megmaradt, eddig “Kettes Számú Tróger” fedőnevű lelkileg beteg idős hölgy látja el innentől az adminisztratív feladatokat nekem. Gyorsan kiderült, hogy nagynevű elődjének méltó utódja; a hallgatókkal szembeni seggfej viselkedés kihalófélben lévő művészetének valódi letéteményese. Negyedórás baráti hangvételű (nem kiabáltam) és fölöttébb tartalmas csevej után megegyeztünk, hogy a továbbiakban törekedni fogunk feladataink precíz és gyors elvégzésére, addig sem kell találkoznunk. Haverok vagyunk.
János témája egészen más volt. Nem késett el, amitől majdnem könnyekre fakadtam, ugyanis néha szokott, olykor heteket. És nagyon jó beszélgetés alakult ki, persze, miután eltelt másfél óra, és befejezte az élménybeszámolót. Az a furcsa érzésem támadt, hogy felfogja, amiről beszélek, holott ez hónapok óta nem így volt. Javulás. Felfedtük korábbi asszonyaink kapcsán kialakult problémáink jó részét, ugyanis a testvérpárral “járás” közben valami lenyűgöző mértékű szarhajigálás ment. Nos, sikerült tisztázni néhány apróságot, azt hiszem. Közben néha baromi ideges lettem, mert egyrészt nem vagyok hülye, másrészt meg nagyon is, de mire kiveséztük ezt a bosszantó témát, jó kedvünk lett. Igaz, Jani elég könnyen túltette magát a dolgon; én nem annyira, tökéletesen sosem fogom rendbeszedni magam. Lényeg, hogy jó míting volt, fényévekkel nyugodtabb vagyok. És kaptam kaját is, ezúton kösz.
Á, edzés témájában mindenképpen meg kell emlékeznem Internalshadow-ról, akivel második alkalommal fordult elő, hogy ütései nyomán napokig látható folt alakul ki rajtam, így tovább, így tovább.
És persze látványnak sem vagyok utolsó
Jó volt az ücsörge
helló!
Na igen a TO-n sose rózsás a helyzet, csak akkor megy oda az ember ha muszáj, mert amúgy….
Jó téged olvasni!