Na. Ma feltettem VOLNA egy Gentoo-t, rákészülve a nagy trükkhadjáratra, de nem számoltam vele, hogy csak négy elsődleges partíció lehet egy HDD-n. Ez valahogy kimaradt a tervből. Miután pedig a WinXP és az őserdei linux ezt teljesen le is fedi (a swap partíciókkal ugye), beállt az agybaj. Szipogva búcsút intettem a Compiz Fusion csicsájának, ami úgy a szívemhez nőtt, és nosza. Nem igazán akarok beszélni róla, de igazán megnézhettem volna, hogy külön kell beállítani, és főleg letölteni a bootloadert is, nem pakol fel magától úgy, mint egyéb disztrók. Bezzeg a kernelpiszálást kijegyzeteltem, mint az állat, úgy. Báh. Furamód nem bosszant, mert ezt legalább én néztem el, de mára elég.
0 Responses to “Rendszerfetisizmus”