Kedden céges buli történt, a minőségbiztosítási részlegünk kiruccant Nyíregyházára vacsora, bowling, pálinka, és egyéb kellemes dolgok céljából. Ideiglenes főnökünk, a dán hölgy pedig indítványozott egy, az ő népénél honos kis játékot, ami a következőképpen néz ki: mindenki hoz magával valami kis apró ajándékot, az összeset betolják az asztal közepére, majd szépen sorban dobnak az emberek dobókockával – aki hatost dob, magához szólít egy ajándékot. Aztán ha minden elfogyott az asztal közepéről, akkor valaki indít egy visszaszámlálást, titok, hogy mennyi időről van szó. Újra lehet kockát dobálni, de aki hatost dob, ezúttal rabolhat másoktól. Ha pedig vége, akkor örülés. Mondjuk ez elég gagyinak hangzott, és leírva is úgy hat, de sokat röhögtünk, izgalmasra sikeredett. Aztán kicsit belecsaptunk a bulizós dologba, milyen kár, hogy reggel már munkába kellett ismét indulni.
Eredetileg szabadnapot igényeltem, de sajnos nem sikerült a dolog: macerás, hosszas, izzasztó feladatot kaptunk, és muszáj volt még ma megoldani. Mit ne mondjak, délelőtt számos zombival találkoztam, egy éppen a tükörből bámult rám. Nap végére egészen formába lendülhettünk volna, ha nem fáradunk el. És ráadásul rohadt hideg van.
0 Responses to “Mókára munka”