Szombat esti programpontként koncert volt előirányozva – egy eléggé kakashajú, ám alapjában jó arcnak tekinthető munkatársam kívánt többedmagával emberekre gitározni. Húztam is a számat, mert nemigen szeretek szórakozóhelyekre járni, meg nem is, mert nagyon kíváncsi voltam rájuk. Hangfájlokat hallgatva kicsit Sing-Sing-be oltott Hooligans érzés volt, punkabbul, mint illene. Reméltem a legjobbakat.
Néhány egyéb munkatárs felbukkanására is lehetett számítani, vagyis az egyik kedvencemmel és oldalbordájával együtt közelítettük meg a helyet, ahol a Toxin zenekar már ki is pakolt, és erősen melegítettek befelé, leginkább teás vodkával (újfajta Kalinka). Jómagam abszcinenskedtem az est folyamán, ez fontos momentum.
Jól elbeszélgettünk, aztán a srácok nekiálltak pusztítani, eleinte kissé lagymatagon, aztán egyre jobban eleresztették magukat, így hát mi is. Tehát. Józan állapotomban még sosem bólogattam izzadósra magam. Most igen. Ki lehet jelenteni, hogy nagyon jó bulit csináltak Toxinék. Toltak pár feldolgozást is, de nekem a saját számaik valahogy jobban bejöttek.
Hatalmas pozitív csalódás volt ez a banzáj. És még mindig zúg a fülem. Hiába na, elszoktam a duhajkodástól.