Magyarkodás, meg ilyenek

Mostanában nem kicsit vagyok elfoglalva, tulajdonképpen a semmivel, csak nem volt kedvem írni. Mindenesetre minden kis apró projekt halad lassacskán a maga útján, és még a biciklimen is sikerült agresszívabbra szabályozni a fékeket. Egyeseknek meg – képzeljétek – arra is van idejük, hogy nagymagyart játsszanak, és ez jó. Az, hogy túlléptek a játék és a hőbörgés szintjén, az már nem annyira. Feszélyezett, hogy ezek olyan okosak, hát vettem a fáradtságot, és utánanéztem, miről is van szó. Khm, nem estem seggre a gyönyörtől. Baromi nagy a kísértés, hogy némely apróságon köszörüljem a nyelvemet (vagyis, hogy rámutassak pár érdekességre), de nem éri meg a pötyögést. Azt azért kijelenteném, hogy nem tetszik a dolog. Igaziból mostanság ért bennem végleges elhatározássá az ötlet, miszerint le kell lépni ebből az országból. Ja, beleléptem egy rajzszegbe.