Atyámról elég kevés szó esett eleddig. Azért van így, mert nem találkozunk valami sűrűn. Igazság szerint ez egyfajta záloga a jó kapcsolatnak – a mi vérvonalunk valahogy nem szenvedheti, ha gyakran látja a hozzátartozóit. Szóval viszonylag ritkán ülünk össze beszélgetni, ma ez történt.
Dumáltunk sok minden okosságról (a rendszer velejéig rothadt), tudományról (a navigáció bonyi dolog), sportról (a .72-es elöltöltős puska nagy lyukat üt), nemzetiségi kérdésekről (a .72-es puska használata sajnos korlátozott), technikáról (az integrált videokártya szar), talányokról (fater anyja mikor gyújtja fel a házat), a közlekedésről (aki 160 km/h fölött motorozik a belvárosban, dögöljön csak meg), és még sok minden másról is. Igazán kellemes délután volt, ami beleszaladt a hajnalba.
Így aztán kettő óra magasságában zötykölődtem hazafelé. Félúton láttam egy fiatal őzet, eléggé lakott területen. Kicsivel később a múltkori helyen találkoztam egy darab kicsi rókával, aki azóta bizony nőtt, de nem csúnyult.
éjjenek a bakterológusok.
Japp
Csihuhu-sempai most tényleg rendes volt, jól megugattuk a holdat 
csihuhu szempáj! ez kész!