Jé ügynök a húgom tulajdonképpen, noha ez a tény egyikünket sem késztette semmi testvéries dologra 18 hosszú éven át. Node telik az idő, és 2007-től már Jé is legálisan alkoholizálhatna az USA-ban, egyszóval, öregedünk. Igaziból azóta vagyunk ilyen meghitten, mióta jelenlegi párjával össze van jőve; jó hatással van rá. Vagy mi [kaptam Jétől két rövidgatyát amúgy, és ez szívet melengető dolog ám].
Jé ügynök a korábbi civakodások, miegymás ellenére is meghatározó szerepet tölt be az életemben – rajta látom, mennyire telik az idő. Egyik nap még girhes kölök, akinek túl sok térde és könyöke van, ma meg… hát, felnőtt nő. Látszanak rajta a púpos dolgok. Egyszóval felnőtt, mégpedig anélkül, hogy beleugattam volna a dolgaiba. Jelzem, pár ponton látszik is, de azért alapvetően helyén van az esze. Dolgozik (nem úgy, mint egyesek), nem iszik (nem úgy mint egyesek), nem drogozik (nem úgy, mint kettesek, hármasok, és túl az ezres számkörön), viszont dohányzik (éppen, mint egyesek, és még jó néhányan). Szóval, sok ismerősömnél kilométerekkel jobb karakter; fura, hogy több, mint 20 év kellett a felismeréshez.
Ja, az egyik rövidgatyából akkor is kilógok hátulról félig, ha elől a nyakamig húzom fel. A látvány felér a Moby Dick című járási szörnyeteg keltette piramidális irtózattal.
Mai aranyosság, starring: Léna, az anyukája, és Szotyi (bárki legyen is ő konkrétan):
Léna: tegnap mókázott, aranyos volt
Léna: látta a szotyis msn ablakomat, szotyinak meg brúsz vilisz volt kitéve képnek
Léna: anya: te brúsz vilisszel is levelezel?
Léna: léna: jajmár anya, ez csak szotyi
Léna: anya: de nagyon hasonlít brúsz viliszre
