Helpdesk

Jaja, járási helpdesk szerepét töltöttem be tegnap. Már korábban sokakkal tárgyaltuk, hogy valamilyen úton-módon értelmi színvonalhoz, vagyis inkább afféle jogosítványhoz kellene kötni a számítógépek használatát, különösen az internetezés tükrében. Szóval a tegnapi napon a következő masszív problémákkal kellett egyeseknek szembesülniük:

• Ó jaj, elfelejtettem a Skype jelszavamat, nem tudom a felhasználónevemet sem, nem tudok bejelentkezni. Ja, hát a felhasználónevem ez, a jelszavam meg az, de akkor sem megy, nem tudom, segítség. Email? Mijaz? Jelszóemlékeztető, hádde hádde az nem kell, én tudom, csak nem akar működni ez a szar. Megoldás: jelszóreset, 12 másodperc.
• He, hát mink hálózatba’ akarnák másolnák, de nem mennák, szar az egész, he. Bedugtuk(nák) a drótot(nák), ez a köcsög gép meg nem akargya. Hádde ez mán köcsög. Szítbasszuk minnyán. Filmt akarnák nézni. Megoldás: IP-címek állítása 10.10.10.x-re, alapjáraton 24 másodperc, telefonban ugyanennyi perc.
• Jaj, segítség, segítség, eltűnt, nincs itt, hová lett, nem én voltam, az asszony sem nyúlt hozzá, de hol van akkor? Mi? Hát a izé mappa az Asztalról (asztal szót vallásos áhítattal). Valami interettenetes vírus volt, biztosan. Megoldás: irdatlan lebaszás, hogy ne törölgess mindent, pláne ne tagadd, majd új parancsikon készítése a mappáról, 20+2 másodperc.

És ha én nem lennék, húsz-harminc ember kit basztatna a tyúkszaros problémájával? Biztosan találnának valaki mást. Az esetek között van egyébként egy laza összeesküvés is: az első delikvens pofázmánykliensét a harmadik delikvens “állította be”. Namármost, arra nem tudok őszintén haragudni, aki nem ért valamihez, de aki ennek ellenére összegányolja a másét, arra piszkosul. Persze-persze, jelszót megjegyez az ember, nem leír, de inkább írta volna fel egy cetlire… Egyébként isten hozott a mindennapjaimban, komolyan.