Tegnap sor került némi horgászatra, amit sok-sok évvel ezelőtt eléggé jó szinten műveltem. Úgy tűnik, kicsit olyan, mint a biciklizés, nemigen lehet elfelejteni, nem mentünk hiába. Mondjuk az 5:30-as kelés az kicsit [argh] volt, de megérte. Nagyon kellemes környezetben, igazán jó időjárást fogtunk ki. Milyen kár, hogy rosszul léptem, és a rongy térdem reccsent egy barátit, holmi fájdalmak keretében. Ezt sikerült hatékonyan elsumákolni, bár edzésen már közel voltam a visításhoz. Ha addig nem tudtam volna pihenni, odapipilek.
Ma azonban a postás (aki méltó utódja az üvöltözős baromállatnak) betaposostt a ládába két külhoni pakkot is, amiket nem is olyan régen rendeltem, ingyért persze. Az egyik egy poszter jegesmacikkal és egy felhívással, mely szerint Kanada kiváló hely a kutatásra. A másik egy könyv, pontosabban katalógus, amiben magas finomságú fémes anyagok vannak. Sosem árt az efféle tudás sem.
Az a térdes dolog szinte nekem is fájt…, ennyire odavan??
ebcsont beforr
Ejj de régen voltam már pecázni. Most megjött a kedvem hozzá…
jobbulást! (neked is, sepunak is, jól néztek ki…)
Ja, térd ratyi, sosem lesz már igazán jó, de a jobbulást azért köszi
Horgászathoz nekem is megjött a menetrendszerinti lelkesedés ám 