Na, ez az, amit mifelénk totál elfelejtett mindenki. Tulajdonképpen Léna hívta fel rá a figyelmemet, ezért aztán rögtön fel is hívtam anyut, és elkezdtem firtatni, hogy ugyan milyen nap is van ma. Próbáltam rávezető kérdéseket feltenni, de lepergett róla nagyrészt, míg aztán végül megvilágosodott, ekkor kiröhögött, és közölte, hogy már felnőttünk. Egyébként is, meddig akarom magam gyereknek képzelni? “Ameddig te anyának”, szólt tömör válaszom, amit követően nagy hümmögött, majd elismerte az igazamat (ami felől már a beszélgetés kezdetén sem volt kétségem). Ezt meg is beszéltük, és ennyiben maradtunk.
Legutóbbi hozzászólások
Mások
Címkék
álom
Apacs
apeh
artisjus
blog
dajdaj
debian
egyház
emberek
eszköz
észosztás
film
filozofíling
fősuli
gálya
google
háború
halál
játék
jog
jószág
kaja
konverzió
könyv
kórság
kütyü
macskák
multibolt
pápa
politika
rendőr
röhej
star wars
számteketória
szerepjáték
ukránia
utazás
vélemény
vendég
vendégségben
vicces
videoizé
zene
Kategóriák
- Apacs sátra (22)
- Képregény (13)
- Miegyéb (172)
- Mindennapok (377)
bibi! én kaptam anyósomtól fasza féligfeszülős pólót és csokit!
váh… mázlis
Veled még mer vitatkozni bárki is??????
Frappáns megmondás, kösz a postot!
:))
Régen mindig kaptam ajándékot nagyimtól, hiányzik (még akkor is ha műszálaszokni, túlkicsitúlnagybugyi, tejbevonós”csoki” :D)
És amúgy is szeretnék még gyerek lenni…
Amúgy jellemző, hogy Lbandi szónoklatának hatására, miszerint életképtelen az aki nem tömi az arcába az amerikai mocskot, kivételesen elhatároztam, hogy eszek valami igénytelen-zsíros-hízlaló nemtúl jó ízű kaját, hogy helyrerakja a gyomrom az otthoni magyaros dorbézolás után, akkor kiderül, hogy gyereknap van, és a mintaszülők a mekibe viszik a kölykeiket, idióta lufit vesznek és fostzabálnak. Azért ennyireszar gyerekkorom hálistennek nekem se volt…
SEPU: számomra is hihetetlen, de szoktak…
pestaa: enitájm
És a MekFosrúl: a gyermeknapos dolog még hagyján, de pár üzletükben van szülinapos terem is, hogy a kis gumiszökevények egészen fiatalon megkezdhessék a rákkeltő műanyag fogyasztását, akár ünnepi keretek között is. Nem is tudom, elszomorító, szánalmas, dühítő.
Pannóca: a jó öreg Alnek magam is nagy tisztelője vagyok, bár én inkább a No Ma’am szellemiségét találom maradandónak
Nekem jött egy mangó meg egy ananász
Pannóca: na hát kérem nyugatiasodunk
Hát én is majdnem nomaam. De l atya csak a nőket nem szereti, a lányokat meg de. Na én egyiket se, kivéve az 1-2 vérrokon nőszemélyt aki hozzámnőtt.