Na, ez az, amit mifelénk totál elfelejtett mindenki. Tulajdonképpen Léna hívta fel rá a figyelmemet, ezért aztán rögtön fel is hívtam anyut, és elkezdtem firtatni, hogy ugyan milyen nap is van ma. Próbáltam rávezető kérdéseket feltenni, de lepergett róla nagyrészt, míg aztán végül megvilágosodott, ekkor kiröhögött, és közölte, hogy már felnőttünk. Egyébként is, meddig akarom magam gyereknek képzelni? “Ameddig te anyának”, szólt tömör válaszom, amit követően nagy hümmögött, majd elismerte az igazamat (ami felől már a beszélgetés kezdetén sem volt kétségem). Ezt meg is beszéltük, és ennyiben maradtunk.
bibi! én kaptam anyósomtól fasza féligfeszülős pólót és csokit!
váh… mázlis
Veled még mer vitatkozni bárki is??????
Frappáns megmondás, kösz a postot!
Régen mindig kaptam ajándékot nagyimtól, hiányzik (még akkor is ha műszálaszokni, túlkicsitúlnagybugyi, tejbevonós”csoki”
) 
És amúgy is szeretnék még gyerek lenni…
Amúgy jellemző, hogy Lbandi szónoklatának hatására, miszerint életképtelen az aki nem tömi az arcába az amerikai mocskot, kivételesen elhatároztam, hogy eszek valami igénytelen-zsíros-hízlaló nemtúl jó ízű kaját, hogy helyrerakja a gyomrom az otthoni magyaros dorbézolás után, akkor kiderül, hogy gyereknap van, és a mintaszülők a mekibe viszik a kölykeiket, idióta lufit vesznek és fostzabálnak. Azért ennyireszar gyerekkorom hálistennek nekem se volt…
SEPU: számomra is hihetetlen, de szoktak…
pestaa: enitájm
Pannóca: a jó öreg Alnek magam is nagy tisztelője vagyok, bár én inkább a No Ma’am szellemiségét találom maradandónak
És a MekFosrúl: a gyermeknapos dolog még hagyján, de pár üzletükben van szülinapos terem is, hogy a kis gumiszökevények egészen fiatalon megkezdhessék a rákkeltő műanyag fogyasztását, akár ünnepi keretek között is. Nem is tudom, elszomorító, szánalmas, dühítő.
Nekem jött egy mangó meg egy ananász
Pannóca: na hát kérem nyugatiasodunk
Hát én is majdnem nomaam. De l atya csak a nőket nem szereti, a lányokat meg de. Na én egyiket se, kivéve az 1-2 vérrokon nőszemélyt aki hozzámnőtt.