Nyilván mindent az utolsó pillanatra kell hagyni, mert úgy szép az élet (mikor az), ha zajlik. A holnapi nap a szakdoga leadásának határideje, és khm, tartok a felénél. Jobb lenne a helyzet, ha nem kapcsolnám ki megátalkodottan mindenhol az automatikus mentést, és hajnali négykor egy laza ujjmozdulattal nem pöccintettem volna meg a billentyűn a póver gombot…
Emellett ma zárthelyi infomanaggolás tárgyból, holnap meg zenei gyűjtemények néninek kell megmutatni, mi van a zacskóban. Őt egyébként nem szereti senki, úgy vélem. Ó, és nem ártana égető sürgősséggel két gyakorlati naplót is generálni.
Komolyan mondom, hiányzott a napi 2-4 óra alvással egybekötött stresszhalmaz. Hülyén hangzik, de ha nincs megfelelő nyomás, valahogy nem mennek a dolgok. A szitáló idegbaj viszont mindig jó teljesítményre sarkall, ilyenkor élek igazán. Kár, hogy nincs barátnőm, akivel jól szakíthatnánk, az lenne csak hab a tortán.
Én is hasonló cipőben járok, holnap van a phd felvételi cuccok leadási határideje ma adtam le, este írtam és reggel a kutatási tervet. :S
De végre leadtam, bár lehetne jobb is, már mindegy…
Ha lenne barátnőd és nem szakítanátok akkor lenne hab a tortán
hujeakinőtakar. 
Az a weird, hogy minden szakításom ilyen kellemes időpontokban történt. Érettségi, felvételi, szigorlatok, blabla. Kénytelen vagyok azt hinni, hogy stresszesen az átlagnál is kibírhatatlanabb vagyok, hehe.
Hát. Velem meg nem szoktak szakítani, én szoktam. Na nem történt ez még olyan rettenetes sokszor.
Én alapállapotban is kibírhatatlan vagyok szerintem, csodálom a párom,h elvisel 
a stresszes kibírhatalanságban lehet valami.
a lényeg az, hogy egy bizonyos mennyiségű sör után nem tud az ember beadandót írni
Pannóca, nem nyerő a taktikád. A lényeg, hogy az ember elérje, hogy kirúgják. Mindenki elégedetten távozik, és ha sikerül jól adni az összetört nyomorultat, még az ex legjobb barátnője is megcsinálható.
Nem szeretek taktikázni, ha valami van kimondom, ennyi.
Mi a jó abban, hogy kiprovokálja az ember a dolgot? Nem kell becsajozni ha nem bírod a gyűrődést.
Lbandi is megmondja, fiamsosenősüljmeg, nomaam. 
Amúgy nem tudok olyat csinálni, hogy kirúgjanak sajnos (?). A szerelem vak…
Létezik egyáltalán, h ha szeret az aki egy rossz nap miatt kirúg?
Mondjuk ez most amúgy sem téma nálam, már 4 éve Wallacezek, és remélem jó sokáig még így is marad. Ő meg minden hujeségemmel együtt elfogad, a stresszes időszakokban is mellettem áll. Most is ha nem rágja a fülem tuti nem adtam volna be a jelentkezési lapot…
Lammúúhhhr.
Ja, rossz nap miatt még nem volt szakítás. Csak valahogy mindig pont szigorlatok és hasonlók idejére gyűltek össze a dolgok.
Kiprovokálni pedig ezért kell:
- én megszabadulok tőle
- ő nagy elégedetten azt hiszi, hogy saját maga döntött
- mindenki mehet a dolgára fujjogás nélkül
És kiprovokálás alatt nem azt kell ám érteni, hogy fejen ütögetem sörösüveggel. Csak finoman változni kell. Érzelmi kontroll, meg ilyesmi. Tetű egy dolog, node éppen ez az egoizmus lényege. A sors fintora, hogy létezik olyan eset, amikor olyannal kell ritka nagy görénynek lenni, aki pedig etalon jó volna, az ő érdekében. Mártírkodás, ehem. Nem sikerülhet minden, na.
Ellenben neked grat
Köszi
Értem az indokaidat…
De jót röhögtem, mert eszembe jutott az egyetlen ilyen próbálkozásom, amikor próbáltam rávenni, megértetni, hogy ő szakítson. De van aki nem ért a finom célzásokból, de még a durvák sem érdeklik. (Nem sörösüveggel ütögettem fejbe, valami fájdalmasabb volt. :D)
Amikor nagyon szerelmes az ember bármit eltűr, könyörög…
Szóval már belátom, hogy jobb az egyenesség. Sőt, nem is kéne soha szerelmesnek lenni, dehát ez nem megy.
Sajnos…
örülj neki hogy csak ennyi a problémád ha a helyembe lennél agyi infarktussal nem tudom mit csinálnál bameg
Hm, nekem ennyi elég volt, de nem igazán volt probléma. Fizikailag elég jól bírom a stresszt.
Én sem tudom, mit csinálnék a helyedben agyi infarktussal, bameg. Meg pont le is szarom. Majd ha kapok egyet, leírom, addig is jobbulást neked, bár nem sajnállak.