Macskának lenni egészen jó dolog lehet. Ma egész sokáig figyeltem Bandit, aki eléggé nyugodtan tette a dolgát: létezett. Elkövette mindezt egy olyan felsőbbrendűséggel kevert sziklaszilárd nyugalommal, ami lenyűgözött. Felőle aztán mászkálhattak emberek, ugathattak kutyák – kiemelkedettségéhez el sem jutottak az ilyen alacsonyabbrendű ingerek.
Bandi rettenthetetlenül és megingathatatlanul feküdt, farkát maga köré csavarintva, bajuszát és füleit, mint egy-egy radartányért maximális befogási szögben aktiválta, ezzel is mintegy a világegyetem tudomására hozva: a passzív megfigyelőrendszer 100%-osan üzemel. Ennyiben aztán ki is merült a világ többi részével való foglalatoskodás.
Noha több mint egy óráig voltunk egy légtérben, nem sikerült felfedeznem, végső soron mi a lótúró lehet olyan izgalmas a földön fekvésben, így a jelzett idő elmúltával arra az elgondolásra jutottam, hogy üsse kavics, kipróbálom, csak van benne valami jó. Így hát elhelyezkedtem a macskával szemközt hason fekve, és próbáltam hasonló pozíciót elérni (a farkammal meg sem próbálkoztam körbetekerős manővert végrehajtani, de szerintem a füleimet hatásosan hegyeztem előre).
Ez is eltartott egy darabig; én figyeltem őt, ő le sem szart engem (sem), ketten együtt pedig nem mozogtunk (egyesek inkább csak próbálkoztam). Tanulság: mindig hamarabb zsibbadsz el, mint a macskád. Közben lassan orvul közénk sompolygott a szürkület, és kezdtem elunni a dolgot, tehát nem voltam rest megkérdezni a Mestert: – Most mi a fasz van?
A válasz csupán egy végtelenül lesajnáló, megvető pillantás és a farok hegyének rándulása volt; miután ezen is túlestünk nagy serényen, Bandi elkocogott egy olyan helyre, ahová a macskák el szoktak kocogni, bárhol is legyen az.
A lecke: bár a macskák ugyan dölyfösek, beképzeltek, sértődékenyek, bosszúállóak és úgy általában véve igen komiszul is tudnak viselkedni, valahogy mégis jól áll nekik. Hogy csinálják? Én pl. egy fél délután meredtem a földön, csak hogy a végén egy darab fekáliának kijáró pillantással honoráljanak – és nem sértődtem meg.
Bezzeg, mikor loptam, nem nézett csúnyán. Mert megmentettem egy olyan helyről, ahol levágták a bajuszát neki. Nahát.
Legközelebb én nézek úgy rá. [szipp]
0 Responses to “Bundában, nyugodtan”