És feküdtem a kádban, jólesően hideg vízben, amikor nagy lélegzetet vett a természet. Pár perc múlva viharos szél szaggatta kint a fákat, majd elkezdett esni. Kitártam az ablakot, esőszag és hűvös levegő áramlik most be, míg kifelé cigarettafüst kúszik, morbid formákat kanyarogva a térbe. Sistereg kint az eső, néha fel-felvillanások ostromolják az éjszaka sötétjét, hasztalan. Minden ilyen elementáris vakut Gaia egy-egy hördülése követi, mintha dühödt tábornokként parancsolná a vízcseppeket további ostromra, saját teste ellen. Kedvem támad kiállni a borús ég alá, és versenyt üvölteni, de már megfertőzött a civilizáció. Az erre való állati késztetésem ugyanúgy múlik el, ahogyan ez a zápor is. Nyomtalanul, de korántsem eredménytelenül – és ahogyan ez a törpevihar, ez is magában hordozza a következő ígéretét. Talán majd fent, a hegyekben… talán ott farkasszemet nézek az éjszakával, miközben villámok harapdálják az esőfelhőket – de üvöltésre semmi szükség. Elég lesz kisszerű, talmi, ám tagadhatatlan létezésem.
Pazar leírás és hangulat.
szia!
hát igen elég váratlan fordulat, hogy egyszer meleg van, utána pedig egy nagy hidegfront jön esővel, széllel, faggyal.
mindenesetre remekül érzékeltetted a leírással. mindent bele, csak így tovább
THX