Hóbortos szokásomhoz (dolgokat elnevezek) híven legújabb szerzeményemet, egy aloe vera zöldséget stílszerűen Veronika névvel pátyolgatom a továbbiakban. Kedves kis jószág, és ha hinni lehet az okosaknak, gyógy a cucca. Nagyon durván. Fejfájástól aranyérig mindent pusztít, talán bigott katolicizmus ellen is hatékony, és nem kizárt, hogy a fakó pulcsi átmegy tőle kockásba. Nos, ha égési sebre nem is fogom helyezni (pláne, mivel szökőévente egyszer sem égetem össze magam), megenni meg fogom. Mindent meg lehet enni legalább egyszer, szóval majd ennek utánarágok. A tartásáról annyit írnak, hogy a világosságot szereti, de a tűző napot nem. Ez fura, mivel például texasi ültetvényeken ipari méretekben termelik, és úgy vélem, ott azért akad némi tűző nap, node nem én vagyok az okos kertészlegény. Ez a fotoszintetizáló jószág képes méteres magasságot elérni amúgy. Ez kedves dolga neki, szó se róla. A laza szerkezetű virágföldet favorizálja, állítólag. Nyilván Texasban… Well, a lényeg, hogy Veronika gyógy, de hogyan is? Írhatnék erről egy tök hosszú postot, de nagyon jól össze van szedve itt. Tartson mindenki ilyet! Meg macskát is. A kutyák büdösek.
Lehet, hogy egy kissé elsietted a névadást, bár ez a dudvafajta tudtommal jól bírja a gyűrődést.
Kolléganőm múltkor meg is ette az aloeverás kézkrémét

Sötétben tévézett, azt hitte a patés (ilyen haltrutyis) tubus van az asztalon. Benyomta a felét, bár fura íze volt, aztán jött rá, h mivan.
Állítólag jól bírja a gyom. Nagyra fog nőni, kivéve, ha jó az íze. Ha a kézkrém feltűnés nélkül ehető belőle…
Ennyire szar a paté (én csak a chiliset bírom megenni, a natúr rettenetes).