Sok E

Meglepő módon a cím dacára nem a halandó húsbörtönünket szisztematikusan elrákosító E-xxx adalékokról kívánok szólni, hanem egy másik E-ről, ez az E3, azaz Electronic Entertainment Expo, ami az villanyos játékipar disznó nagy kiállítása. Persze a videojátékokon kívül elő szokott fordulni néhány egyéb hulladék is, de azok csak mellékesek. Lehetne amúgy E4 is, bőven beférne az Enthusiasm is.

Ugyan még csak kedd van, szóval remélhetőleg nem durrant el az összes puskapor (gondoltam némi előlelkesedéssel), de azért van érdekesség. Tököm se nézte végig az összes konferencia és miegyéb anyagait, de cefetül felemás a felhozatal. Megfelelően koros és tapasztalt játékosok tisztában vannak azzal, hogy ami néhány éve a játékpiacot jelenti, az egy rakás szar remake és két köbméter parasztvakítás. Ilyetén módon az ember fél és remél. Para, hogy megint, még nagyobb hulladékot csinálnak a legjobb nevekből; és van némi remény arra, hogy valaki a fejéhez kapott, és jó lesz valami.

Ha a nagy nevekről van szó, mindenki másra gondol. Ez így van jól, mert így még egy dolog van, ami ne érdekeljen másokban – amit elsőként megnéztem, az bizony a Resident Evil 5 kis bemutatója volt. Mit is mondhatnék… Nos, a grafika szemmel láthatóan nem olyan szutyok; teret adtak az értelmes online együttműködésnek is. Ellenben a kezelhetőség, beláthatóság nem tűnik valami fenomenálisnak. És én mindig örülök, mikor egy játék fizikája olyan jó, hogy a légyszar lehullására 40% CPU teljesítmény elmegy, mert tényleg örülök. De amikor egy 45 kilós nő egy szájszag elhessintésére is éppen csak elegendő mozdulattal fogpiszkálóhalommá zúz egy hordót, akkor le szeretném köpni a monitort. Ennyit talán az új RE5-ről, amiben legalább sok néger zombi van. A storyline természetesen ismét világrengető újdonság (hazudtam most).

Prince of Persia nekem kicsit olyan, mint az első nem is tudom, micsoda. De az első részek emléke az öregkori fogyatékossá válásig biztosan elkísér. Ezért is szájhúzgáltam végig az újabb részeket, ahol ez a nyomorult perzsa herceg (aki miért arab akkor) slow-motion lehandzsározza a mindent, általában szarul belátható pályákon. Van itt tehát a Prince of Persia Next Gen. Nem akarok róla beszélni, mit művelt next-gen címszó alatt az Ubisoft, de irtózatosan rühellem a franciákat. Csináljanak inkább a Rayman 2344-et. Az még ment.

Aztán megpillantottam a Ghostbusters nevet. Szellemirtók, jaja. Akármilyen gagyi, én szerettem, a rajzfilmet is. Már majdnem elszontyolodtam, mert hiszen mikor lesz nekem Wii a tévé mellett, de aztán inkább megnéztem a bemutatót, legyintettem, és lépjünk is tovább címszóval ránéztem a God of War 3 videójára. Erről sem érdemes sokat beszélni, mert míg ezt a mondatot végigolvasod, na kábé annyi volt róla a videoanyag is. Viszont úgy tűnik, az előző részhez hasonlóan grafikailag ez is hátulról, heréig, szárazon.

Ha már a látványon élvezkedésnél tartunk, gondoltam, jöjjön a Final Fantasy XIII bemutatója. Csak szólok, hogy nagyon ujjongtak a népek rá. Mit is mondhatnék… kurvára elment a kedvem a további nézelődéstől, miután láttam. A játékipar gyakorlatilag legnagyobb idiótaságai, legnevetségesebb kitalálmányai eddig mindig a FF sorozat különféle darabjaiban manifesztálódtak, mutatva, hogy ez aztán valóban a fantázia határait súrolja (legalábbis hallucinogének nélkül, de látatlanban a tököm teszem rá, hogy a drogos álmok is valószerűbbek). Az átvezető jelenetek eddig is szépek voltak, mert azok voltak, de úgy vélem, ha a fejlődési és harcrendszert nem csinálták zseniálisra, akkor ez a tizenharmadik szám beteljesíti a babonát. Másképpen: ha van isten, a Square bukik. Ja, ami a legmókásabb, hogy Xbox360-ra is lesz ilyen. Szegény Sonynak megint egy övön aluli.

A Wii-re hágott Clone Wars után meg nem nem vagyok hajlandó tovább nézni az egész szutykot. De megvan az ötödik E betű: Elbaszás.