exerblog

Kicsit rendberaktam a szobámat. Máshogyan kuporognak a könyvek szorosan egymás mellett a polcon - Lovecraft jól megfér Poe-val és Pratchett-tel, néhány pszichológiai- és didaktikai könyvön túlról maga Darth Vader néz velük farkasszemet. Megváltoztattam a fényeket is, másik sarokba bújik a sötétség a spotlámpa erős fénye elől. Jóllakattam a porszívót is. Szóval változott az egész, épp csak annyira, hogy tök más legyen, mint eddig volt.

Sokat vagyok egyedül. Igazság szerint nagyrészt egyedül vagyok. Ha visszatekintek, úgy látom, sohasem éreztem magam igazán és őszintén jól nagy társaságban. Életem egy meghatározó szakaszában persze a többi korombélihez hasonlóan szociáliskodtam ezerrel, bandáztunk, kettéröhögtük a világot. Próbálkoztam. Éreztem én, hogy abnormális dolog otthon ülni állandóan, és szükségét éreztem társaságnak - akikkel noha jól megvoltam, mindig árnyékot vetett talmi örömömre az örökös, paranoid gyanakvás. Szóval igazából a magány a jogos osztályrészem, és ez elég sokáig megfelelt.

Előző bejegyzésemben utaltam egy hölgyre, akivel egy ideig boldogítottuk-szomorítottuk egymást, bár az utóbbiból átkozottul több jutott. Sokat gondolok rá mostanában. Ő volt az, aki kapcsán rájöttem: a magány rossz is lehet. Most közel két éve annak, hogy nem tartozunk össze, ennek ellenére példaértékű jelenség volt földi pályafutásom alatt. Példaértékű, mert ha valakire ránézek, és azt gondolom egy lányról: “…vele megpróbálhatnám”, automatikusan ő jut eszembe. És nem történik semmi, szótlanul megyek tovább, anélkül, hogy további pillantást fecsérelnék az előző másodpercben potenciális áldozatnak látszó illetőre. Ezért mindig hálás leszek neki. Kevesen tudják, hogy valójában mennyire volt zaklatott a viszonyunk, de akik igen, azok biztosan megértik, ha nem akarok még egy kapcsolatba belebonyolódni. Nem tudnám elégszer mondani neki, hogy “kösz”.

Így hát marad a magány, ami piszok ambivalens dolog, és rengeteg legalább ugyanilyen kettős dolgot vonz magával. Lassan személyiségből is kialakul egy ilyen. Dehát ez a néhány fal az univerzum, és mint olyan, hatalmas. Elfér benne bármi.

További szép napot. Vagy éjszakát.