Az jutott eszembe, hogy de milyen fura lehet egy nőnek, mikor is férjhez megy. Meglátogatják a papot, hivatalt, sok pénzért megetetnek és berúgatnak sok embert, satöbbi. Viszont másnap már a nőszemély nem önmaga. Más a neve. Vagy 20 évig hívták Zsuzsinak, Gizinek, mindegy, de másnap már Zoltánné.
Nem próbálnám ki. Milyen hülye dolog volna, ha holnaptól már nem úgy hívnának, ahogy, tiszta identitászavarom lenne, ennél is jobban.
Egyébként szerintem úgy korrekt, ha a nő felveszi a férj nevét, de megtartja a sajátját is. És nem csupán korrekt, hanem vicces is.
.ülye egy szokás, az már biztos!De te miért filózol ilyesmin?Egyébként manapság már sokan tartják meg a nevüket, vagy épp összekutyulják az egészet.., de, ha mindkettőt használják, az végeláthatatlan hosszúságú lesz!Ha meg a sajátodat használod, megsértődik a delikvens férj!..mi a f.nének foglalkozunk mi ezzel…eh, elnőiesedik a blogod még a végén…
és miért pont zoltánné?
SEPU: Csak arra gondoltam, milyen hülye érzés lenne más névvel felébredni. Amúgy érdekes, a legtöbb pasi szeretné szerintem, hogy az asszonya felvegye a nevét, legalább részben. Olyan, mintha ezzel is billogot ütne a nő homlokára, hogy “az enyém”. Nincs is ezzel baj
bacterman: miért ne Zoltánné? Lehet Gézáné is felőlem…