Lemezjog

Gondolatébresztésképpen kukkantsunk bele kiterjedt levelezésembe! Nem is olyan régen átböngésztem az Artisjus honlapját, és valami kicsit zavart. Szerencsére lehet érdeklődni, amit meg is tettem:

Tisztelt Artisjus!

Jól értelmezem, hogy például a CD, DVD lemezek ára azért viszonylagosan magas hazánkban, mert az adathordozóra előreláthatóan másolt szerzői jogi védelem alá eső adatok jogdíja az adathordozó árába bele van építve (az Önök közreműködésével)?

Eltelt egy kis idő, de valójában nem is gondoltam komolyan, hogy kapok választ. Már-már el is felejtettem a dolgot, amikor egy napsütötte reggelen válaszlevél landolt a fiókomban.

Ezt kaptam:

Tisztelt Levélírónk!

Megkeresésére az alábbi tájékoztatást adjuk.

Az üres hordozók árát igen sok tényező befolyásolja, ezek közül csak az egyik, hogy a hordozó árába – nem az Artisjus által kitalálva, hanem jogszabályi rendelkezésre – szerzői jogdíj is be van építve. Ennek indokolásául néhány gondolatot szeretnénk megosztani Önnel.

A szerzői jog lényege, hogy a művek minden egyes felhasználása csak a szerző engedélyével végezhető. A szerzők mellett még sajátos jogok illetik meg az előadóművészeket (zenészek, énekesek, színészek, táncosok, stb.), a hangfelvétel-előállítókat (e jogokat rendszerint az ún. “lemezkiadó” birtokolja), a rádió- és televíziószervezeteket, a filmelőállítókat (“filmgyártókat”).

Mindezen személyek talán legrégibb joga az, hogy a műveikről készített másolatkészítéseket engedélyezzék vagy megtiltsák. (Innen ered az angol elnevezés: copy-right.) Ha engedélyt adnak a másolat elkészítésére, cserébe díjazást kérhetnek.

Az alapképlet tehát egyszerű lenne: bárki, aki engedély nélkül másolatot készít – pl. egy zeneszámról, egy filmről, – szerzői jogot sért.

De:
A különböző államok már igen régóta úgy vélik, hogy nem szerencsés, ha ez a főszabály korlátozás nélkül érvényesül minden területen. Vannak ugyanis más fontos jogi érdekek is, amelyek szintén érvényesülést igényelnek. Ezért pl. a művek szabadon felhasználhatók bizonyos sajtócélokra, jól körülhatárolt esetekben oktatási és tudományos célokra, stb. Az egyik ilyen fontos “szabadság”, hogy a tisztán magáncélú felhasználások esetén (igen régóta) a szerzői jog kötelezettségei nem alkalmazandók. (Ezt a fő elvet a szoftverek szerzői jogba való inkorporálása megtörte, de a többi területen továbbra is él.)

A témánk szempontjából legfontosabb szabad felhasználás a “magáncélú másolatkészítés”. Ha ez jövedelemszerzés, jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, bárki szabadon készíthet a műről magáncélra másolatot. (A jogalkotó által védendő érdek éppen az a “privacy”, a magánszféra, amelybe nem szerencsés beavatkozni.)

De:
A művek magáncélú másolása mást jelentett száz évvel ezelőtt, és mást ma. Száz éve a gyerekcipőben járó filmeket nem is lehetett magáncélra másolni; a zeneműveket pedig legfeljebb kottaként, kézírással. Az évtizedek során változatlan maradt az elv: lehetőleg az otthoni magáncélú másolatokra ne terjedjen ki a szerzői jog engedélyeztetési kötelezettsége – a technikai háttér azonban robbanásszerűen megváltozott.

Ma már bárki könnyedén másolhat otthon zenéket, filmeket. Ez nyilvánvalóan más viszonyt eredményez a művek hagyományos, kereskedelmi forgalomban történő forgalmazásával.

A szerzői jog legnagyobb nemzetközi egyezménye, a Berni Uniós Egyezmény 9. cikkének (2) bekezdésében kimondja: “Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy különleges esetekben lehetővé tegyék a (…) művek többszörözését, feltéve, hogy az ilyen többszörözés nem sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit.” Ez az ún. “háromlépcsős teszt”, ami azt jelenti, hogy egy szabad felhasználás is csak annyiban mentes az egyedi engedélykérés alól, amennyiben

i) különleges esetre vonatkozik (a törvény által pontosan meghatározott esetekben)
ii) nem veszélyezteti a mű rendes értékesítését és
iii) indokolatlanul nem sérti a szerző jogos érdekeit.

A technikai fejlődés során egyértelművé vált, hogy a magáncélú másolatok készítése világszerte olyan mértéket öltött, amely már sérti a szerzők és más jogosultak jogos érdekeit.

A mai napig két lehetőség áll ezért a jogot alkotó nemzetállamok előtt:

1.) Kimondják azt, hogy a magáncélú másolatkészítés NEM szabad felhasználás. Tehát: minden egyes otthoni másolatkészítés engedélyköteles. Azaz: mindenki, aki engedély nélkül otthon másolatot készít, szerzői jogot sért.
2.) Kimondják azt, hogy a magáncélú másolatkészítés szabad felhasználás, de bevezetnek egy díjazást, hogy a szerzőket, előadókat (stb.) kompenzálják a szabad felhasználásból eredő kiesésekért.(Jelenleg az EU-tagállamok többsége alkalmazza ezt a díjat.)

x x x

El kell mondanunk, hogy nehéz lenne olyan jelenséget találni, ami ezzel a jogintézménnyel teljesen azonos. Csak néhány hasonló jelenséget tudnánk említeni, amelynek az azonos vonások mellett sok különbözősége is van. Egyet most hadd mutassunk be.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esetén minden autótulajdonos köteles biztosítási díjat fizetni. Ha valaki soha nem szabálytalankodik, akkor úgy fizeti egész életében a díjat , hogy soha egy forintot sem lát vissza belőle. Más szóval: fizeti a jogsértők költségeit. (Ez az intézmény azért hasonlít az üres hordozók utáni díjra, mert ott is arról van szó, hogy ha valaki úgy vesz CD-ket, DVD-ket, memóriakártyákat, hogy soha egyetlen filmet, zenét nem másol le, akkor is fizeti a szerzőknek a díjat. Azért más ez mégis, mint az üres hordozó díj, mert az, aki mégis másol filmet, zenét, az nem jogsértő.)

Végül megjegyezzük, hogy az Artisjus csak az a szerv, amelyik beszedi e díjakat, de jelentős részét más szervezeteknek továbbítjuk:
- az előadóművészeket képviselő Előadóművészi Jogvédő Irodának (EJI, www.eji.hu)
- a hangfelvétel-kiadókat képviselő MAHASZ-nak (www.mahasz.hu)
- a vizuális művészeket képviselő HUNGART-nak (www.hungart.org)
- a filmszerzőket és filmelőállítókat képviselő FILMJUS-nak (www.filmjus.hu)

Itt a szétosztási arányokat maga a törvény határozza meg. (A zeneszerzőknek és szövegíróknak, valamint a szépirodalmi szerzőknek járó rész az Artisjusnál “marad”, ezeket a szerzőket ugyanis az Artisjus képviseli.)

Az egyes jogosulti csoportokon belül maguk a szerzők, a választott testületeik által elfogadott felosztási szabályzat szerint osztják fel a díjakat. A beszedési és felosztási költségekre felhasználható díjat is a szerzők állapítják meg.

Bízunk benne, hogy néhány szemponttal gazdagíthattuk a kérdéskörről kialakított véleményét.

Véleményünket a “válasz / reply” menüpont alkalmazásával készített elektronikus üzenetbe foglaltuk. Így bizonyosak lehetünk abban, hogy a válasz arra az elektronikus levélcímre érkezik, ahonnan az eredeti üzenetet is küldték. Kérjük, hogyha ennek ellenére nem az eredeti üzenetet küldő személy kapná meg /nyitná ki üzenetünket, szíveskedjen azt – ha erre módja van – a valódi címzettnek továbbítani.

Üdvözlettel:
Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület
Jogi tanácsadás

Ehhez azt gondolom, kevés kommentár szükséges. Habár annyi talán mégis, hogy innentől sűrű csend legyen, ha zenét, filmet másolok, hiszen ahogyan le is van írva: “aki mégis másol filmet, zenét, az nem jogsértő”. Felmerült bennem még egy frivol gondolat: mindenki, aki fotózik, programot ír, esetleg versikéket, novellákat fabrikál, az kérje meg az Artisjust, hogy ugyan vegye már fel a listára. Mert hogy is van az, amikor én lefotózom anyukámat, ezt archiválom CD-re, majd ezt a húgom lemásolja? Kifizetem a fentiekben taglalt szerzői kompenzálásra kitalált díjtöredék egy CD-re eső részét, noha egyértelműen jómagam vagyok a szerző. Majd eztán a húgom – az Artisjusnak hála – jogszerűen készít másolatot, hiszen ő is megvásárolta a CD-t, így a nevezetes kis sápot is lehúzták róla. Az eredmény az, hogy itt van előttem két lemez, és nemhogy nem kaptam semmit (noha én vagyok a szerzői jog tulajdonosa), hanem a jogosan engem illető fillérek egy jórészt imeretlen szerzői kompánia zsebében landolnak. Ez valójában nem tűnik valami igazságosnak; persze lehet, hogy csak én látom megint görbe tükörben a világot.

Nem tudom megállni: a Filmjus oldalát mindenképpen nézze meg, aki sírni/röhögni akar, wwweb 2008 mottóval.