Furcsa élőlényeket hozott már létre az emberi elme. Például a mitológiai kreatúrákat, vagy a rengeteg kultúrában oly népszerű vámpírokat, de a filmipar is torz szörnyek és egyebek tucatjait termelte már a képernyőre. Vajon hogyan, honnan jutnak észbe ezek az… izék? Én úgy gondolom, hogy az ember képtelen nem létező dolgokat, pontosabban igazán újat alkotni. Oly mindegy, hogy festmények, szobrok, regények azok, amik eszembe jutnak most. Mind-mind az élet nevű kín valamilyen fokozatát ábrázolja, egy olyat, ami már megtörtént, vagy épp történik, esetleg meg fog történni. Vagy megtörténhetne, ha.
Ha más lenne a világ általunk ismert szelete. De nem az – vagy igen? Mi van akkor, ha igenis léteznek párhuzamos valóságok, ahol akár teljesen más körülmények uralkodnak? Tegyük fel, hogy néhány millió évvel ezelőtt egy nyamvadt félmajom két követ egymáshoz ütögetett – rájött idővel, hogy a kövek valamelyike majd jó hegyes és éles lesz, amivel kiválóan fejbe lehet baszni a másik majmoidot. Ez eddig rendben is van, de mi történt volna, ha a két kavics egyike történetesen valami kovakőféle, és szikrát ad? Baromira máshol tartanánk a hülye példa alapján, elmondom. Ugyanúgy, ahogy abban az esetben, amikor egy feltaláló, aki hányszáz évvel ezelőtt összedobott egy hevenyészett örökmozgót, nem töri szét a szerkezetet, mint mifelénk, hanem megelégedik tízezer helyett négyezer tallérral, és nyilvánossá teszi az alapelvet.
Ezek megtörténhettek volna, és talán meg is történtek. Azt szokták mondani az okosok (akik sci-fi könyveket írnak, és hajnaltájt fölöttébb különös elképzeléseik támadnak), hogy a jövő egy folyamatosan mozgásban lévő valami, tehát elágazások végtelen sora. A valódi jövőhöz pedig csak egy útvonal vezet. Tehát mindegyik, itt-ott végtelen számú útvonal a jövő valódiságának egy bizonyos aspektusához vezet. Ennélfogva nem is akkora képtelenség a párhuzamos valóságok léte. Felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben vannak-e statikus, illetve dinamikus esemény-gócpontok, amelyeknél elválnak a valóságok?
Talán a déjá vu, jamais vu, és az összes többi vu csupán afféle átszűrődés más valóságokból. Ez abban az esetben lehetne igaz, ha bizonyos körülmények véletlenül egyeznek, de esetleg időbeni elcsúszás van. És esetleg hasonló “áthallás” az összes álom, a fantázia, így az emberi agy hulladékzúzdájában születő összes különös jószág is. Párhuzamos világokban talán léteznek efféle teremtmények? Vannak vámpírok, manók, angyalok, sárkányok, és a többiek?
A franc se tudja, de egy szárnyas macát bevállalnék. “Csikizd a szárnyam tövét”, hehehe.
én arra teszem le a voksomat, hogy ezek a mendemondák nagyon régi keletűek. olyannyira régiek, hogy akár még létezhettek is. csak idővel legendává, mesévé váltak.
nézd meg a mai tizenéveseket, hihetetlen számukra, hogy két németország volt. vagy számunkra az, hogy az internet csak cirka tizenkilenc éve létezik, és nélküle hogyan tudtak boldogulni az emberek. vagy az, hogy régen nagy távolságokat gyalog vagy szekéren tettek meg.
Akkor bizony a régieknek fölöttébb mozgalmas napjaik lehettek… Nem csoda, hogy amint elfogytak a speciális jószágok, ki kellett találni unalom ellen ezt a sok elektromos szart.
De mit lépsz pl. a predator cuccra? Vagy az alien (a földön nem él ilyen).
Ha vannak is párhuzamos világok, nem éred el, nem a tiéd.
Fordulópontok pedig vannak akár mikro-, akár makroszinten is, különben nem létezne káoszelmélet sem. De a fordulópontoknak csak egyetlen valóságát éljük meg. Igazából a sok “mi lett volna, ha” felvetés azt sejtetné, hogy mennyi lehetséges kimenetel volt régebben, ám ezek nagy része is csak olyan esemény, melyek kimenetele csak egyféleképpen történhetett meg.
Legalábbis a mi valóságunkban?
Én is szoktam ilyesmin filózni..
Egyrészt hip-hop beleélem magamat, hogy vannak.
Mástrészt még az nap csalódom, hogy nem találom őket…
Az agytekervények igen bonyolult dolgok és még ráadásul van a lélek is, ez különös kombinációkat alkothat az egyéni fantáziavilágban.
Van akinél még emléknyomban sem marad a gyermeki-álomvilágból, van aki meg elfelejt “felnőni”.
És hát a zsenik!
Akik alkotnak, feltalálnak, felfedeznek!
Jó esetben csak adni akarnak, mitsem számít a pénz!
Persze ritkák a jó esetek…
xr: az élien és a prédikátor újfajta szülemények. száz éven belül a kutya nem fog rájuk emlékezni.
sepu: a zsenik és feltalálók nem léteznek, csak szerencsés, kísérletező kedvű idióták. szerinted marie küri avval kelt fel 18 éves korában, hogy márpedig ő szurokércből urániumot fog kinyerni, amivel amerika teller ede segítségével majd jól odabasz hiroshimának?
razid: a párhuzamos világokkal kapcsolatosan az, hogy mi vagyunk a múlt és a jövő nexusában, igen dőre feltételezés. legalább akkora, mint annak idején az, hogy a föld nevű sárgolyó az univerzum középpontja.
Bachterman: Igen, sajnos a világ hatalmi megosztása mindig katonai szempontból vizsgálja egy-egy találmány vagy felfedezés hasznosságát.
Értsd: Ölni hatékonyan, gyorsan, sokat, és ezen esetben tartósan = félelem = világuralom! Az ördög ott lapul mindenütt, és az elkárhozott lelkek pokolbeli tűzön való lángolása nagyobb és fényesebb minden becsapódó robbanás fényénél!
Bachter: tökmindegy, mennyire mitológiai; a képzelet szülöttei, így hagymázas elméletem szerint nem jöhettek volna létre, ha nem léteznének valahol, valahogyan. Nincs képzelet, áthallás van, mondottam én, feltehetően tévesen.
SEPU: Ugye? Valaki kitalálta, hogy ledobnak egy bombát, és az majd szarrá pusztít mindent, és lám! van is már ilyenünk. Lehet, hogy már volt is ilyen, máshol
Apropó atombomba. A tartós pusztítás a múlté. Az igazi nagy durranás nukleáris hadviselés síkon a hidrogénbomba, ami elpusztít mindent ami szerves, viszont nem tesz kárt az infrastruktúrában. Kivéve persze egy kb. 10 méteres rádiuszt, ahol tulajdonképpen robban. Ha végiggondolod rájössz, jénémámekkorabizniszhö! A terület kipusztul –> Könnyú elfoglalni és még az újjáépítés se a terheli a pénztárcádat tehát kétszeresen is nyertél.
Ezek nem valami új dolgok, úgy értem, azóta valszeg van valami barátibb.
mi ez a szlájder duma
Amúgy nem értem a felvetést, mármint hm. Az emberi tudattól független létező?
Én ilyet nem írtam. Wazzup, ha a masszívan skizofrének, akik mondhatni nem egészen ezen a bolygón élnek, szóval mi van, ha ők csak egy párhuzamos, átszűrődő valóságot érzékelnek, azonban ebben a valóságban léteznek?
Szó sincs róla, hogy bármi az emberi tudattól független volna. Mondhatni éppen erről írtam
Jómagam is eltöprengtem ezen a kérdésen, és hasonlókra jutottam, mint Te, exer. Az ember nem tud elszakadni a valóságától, a fantáziája ugyan szabad, de a szokásrendszere túlzottan köti a valósághoz. Csak a valóságot tudta továbbformálni.
bachter, indirekte is örvendek. A feltalálókról annyit, hogy egy híres-neves találmánykreátor (nevet nem mondok, nem akarok hazudni) rendelkezett egy szobával, ahol csak egyetlen kapcsoló volt. Ez a terem hangszigetelt volt, és teljesen elsötétíthető is. Amint helyet foglalt itt, kapcsolatba lépett a tudatalattijával, azaz a Végtelen Intelligenciával – ahogy a róla szóló könyv szerzője nevezi.
A hangulat lehetővé tette számára, hogy ötletek és találmányok sora bukkanjon fel az agyában. Egy alkalommal három órán keresztül jegyzetelte az ebben a szobában kinyert gondolatait. Létezik feltatálás.
De mi az, hogy valóság? Fúh túl sok volt a filozófiából, pápá BTK örökre
DD
Jó lenne hinni ilyesmikben… párhuzamos valóság, halál utáni lét, ideák, földön kívüliek. De attól tartok ez van és kész, uncsi, száraz, véges.
A stargateben is volt ilyen rész, a nagy színes fírgeket látták egy másik dimenzióból
Hm, fene tudja, nem hiszek én ebben, csak egy ötlet volt…
Exer!
Ha belemászol a keleti klasszikus mitikus történelem zugaiba, találni fogsz nagyon duva utalásokat. Az ősmítoszokban szinte mindenesetben megjelennek olyan történések, amik nukleáris működésekhez közhetőek. Hogy ezek természetesek, avagy nem, az már más kérdés. Két dolog viszont biztos. Az egyik, hogy az ősi népek legendái szerint már előttünk is volt négy korszak, amik eleddig minden esetben kiírtották saját magukat, és ezek az önpusztítások nukleáris eredetűek is lehettek. Az utolsó ilyen legendakör, ami fennmaradt az Atlanti-óceán teljes partvidékén (keltizmus, egyiptom, maják inkák, görögök stb.) az Atlantisz-legendakör. De ilyenekről szó van Indiában is, ráadásul egy korábbi fővároként Mohendzsó-dárót nevezik meg a Védák is, s tudni kell, Mohendzsó-dáró útjai alatt jópár méterrel a földben durván sugárfertőzött emberféléket találtak. Azért mondok féléket, mert kérdéses a dolog, hogy majomidok-e még, avagy nem, vagy mi a szösz van?
Uhh és szóltam!
Jaja, azt tudtam, hogy elvben néhányszor már kipusztultak a humánok, elgondolkodtató. A nukleáris stuffot viszont még nem olvastam. Alighanem Nagy Cthulhu pukizott
Vagy Astaroth…