Ezt a bejegyzést csak azért pötyögöm, hogy ne felejtsünk el dolgokat. Tudniillik a történelemkönyvek néha – mondjuk ki nyíltan – hazudnak. Tétre, helyre és befutóra. Különösen jó példa erre a honi 1956-os hőbörgés, amit ugyebár sokan hajlamosak kissé másképpen értékelni, mint ahogyan az történt, de akár megemlíthetném a legutóbbi világháborút is.
Egy ideje a zsidó nép, pontosabban Izrael bekeményített, Palesztina pedig nem hagyja magát, jó arab szokás szerint. Különös is volna, ha mosolyognának a – még mindig viszonylag új – szomszédra. A ramazuri nagyjából azóta áll, hogy 1948-ban Izraelt mesterségesen bepattintották Palesztinába. A hatnapos háború után Izrael helyzete megszilárdult (tanulságos szócikk). Lényegében a saját földjükről kipakolt araboknak aligha maradt más eszközük, mint az ún. terror, ami ugyebár még mindig egyenesebb dolog sok minden másnál.
A napokban is zajlik Gáza magasságában az oda-vissza rakétázgatás. Az izraeli hadsereg állítólag ellenséges katonai célpontokat támad; ennek némileg ellent látszik mondani az a tény, hogy arányaiban lényegesen nagyobb, mostanra néhány tucat zsidóra több ezer sebesült és közel ezer palesztin halott jut. Aligha megmagyarázható például egy iskola támadása, úgy gondolom. Mindenesetre a jelen cél a Hamasz (ami a korábbi Fatah-ot váltotta fel) kipurgálása. Ez úgy működik, hogy a csóró arabok lejárt szavatosságú, szutyok rakétákat lőnek ki, és ami Allah kegyelméből nem esik vissza a földre 10 méter megtétele után, arra a zsidók válaszul kizavarnak egy osztag F16-ost (és szarrá bombáznak egy kerületet), vagy éppen a térképre böknek, és az eléggé csúcstechnikájú rakétáikkal válaszolnak. A harcot egy rakás koszos, fogát összeszorító földönfutó vívja a világ egyik legjobban felszerelt hadserege ellen.
Létezik egy magyar orvos, aki járt arrafelé gyógyítani.
Elmondta, hogy miután az izraeli hadsereg lebombázott egy iskolát, másnap háromórás tűzszünetet rendeltek el. Ekkor szabad volt átmenni a határon. Ezt próbálta kihasználni egy segélyszervezet két munkatársa, akik közül az egyiket fejbe, a másikat pedig lábon lőtték izraeli katonák. [blikk]
Ez a kis incidens mindent elárul az egész mikéntjéről. Ott a feneség, hogy a történelem manupulálásához idő kell.
Pluszban érdekességnek szánva; Foszfor-bombákat is bevetnek (legalábbis pár amatőr és hírműsor tv felvételéből valami gyanúsan hasonló látszik), amit azért nem 1 nemzetközi egyezmény tilt
Pláne kiváló
Egyik nap láttam egy interjút az izraeli magyar nagykövetnővel, egy arcizma se rendült meg mikor a civil áldozatokról kérdezték. :S Nyilván vannak sérelmek mindkét oldalon de az öldöklés megoldás?! Wáh, píszlav…
2006-ban kedves blankoltjaink másfél millió kazettás bombát hajítottak Libanonra a békeszerződés megkötése után, feltételezem amolyan mózesi “szeresd felebarátodat, mint tenmagad” szellemében… Szintén háborús bűn kategória, méghozzá a javából.
Alapvetően nem vagyok háborúpárti, de tételezzük fel, hogy teszem azt a romákat iderakják nekünk, és aszongyák “hinnye hát ez egy nemzet, kell nékik haza bzmg”, és megkapják Pest megyét, meg még vagy kettőt. Minden magyar takarodhat, amerre lát. Azért helló. Innentől miféle sérelmekről beszélünk?
Pláne, ha a romák évtizedeken keresztül olyan önvédelmi háborút vívnának ellenünk, amiben nő a területük és mi pusztulunk, hozzácsapva uránnal dúsított lőszert, foszforbombát (arról beszélt egy északi orvos is, aki Gázavárosban dolgozott), kiölnék a gyermekeinket, nőinket és mindezt fotelből néznék a szomszéd dombról, mozgóbüfés kísérettel…