Én igazából nem értem a nadrág témáját. Annak idején, amikor bőgatyás korszakomat éltem – amit nagyon szerettem, eltekintve talán a magasabb helyekre való fellépéskor fennforgó nehézségektől – szerettem volna, ha a nadrágjaim tényleg, úgy igazán lógnak. Hát persze, hogy nem sikerült igazán, valahol mindig feszült a nyavalyás, leginkább a lábam teteje felé, annyira a tetején, ahol ülni szoktak az emberek.
És most, ahogy öregszem, ennélfogva pedig egyfelől a praktikum, másfelől a konvencionálisabb, mondhatni konzervatívabb megjelenés iránti vágy vezérel, rá kellett jönnöm, hogy idővel minden nadrág lógni kezd rajtam. Azért ez miféle dolog?! Úgy értem, mosásban össze szoktak menni a dolgok, nem pedig lógni a lábam, khm, felső részén. Már sztreccses fazonra vetemedtem (ami egyébként igen okos dolog, azonfelül kényelmes is), de az egyik megint bőnek tűnik. Szeretem, ha lengedez a lábszáramnál a textil, különösen a gravitációnak behódolt melltartókra gondolok itt, de most nem ez volt a cél.
Ki a fene érti?
Sosem értettem a bőgatyásokat. Ezek szerint náluk tovább tart az a fejlődési folyamat, ami rendes embereknél azonnal bekövetkezik: rádöbbenni, hogy a nadrágnak testhezállónak kell lenni, hogy eredeti funkcióját betölthesse. Sem menekülni, sem üldözni, sem sportolni nem alkalmas, és alkalmi viseletnek is csapnivaló. Hétköznapi viseletre is meglehetősen balesetveszélyesnek tartom.
Viszont kényelmes. Üldözni csak a menekülőt kell, az meg már a menekülés tényéből adódóan veszített, szóval én nem vagyok az a futkározós ember
A balesetveszélyességet aláírom, láttam már bűgatyás emberkét bitang nagyot taknyolni buszról, mikor rátaposott a saját nadrágjára.
Praktikum szempontjából a katonai gyakorlókat szvsz nem lehet überelni (nekem tetszenek is), de valami hülye okból kifolyólag a viselése helyenként negatív előítéleteket kelt.
Én úgy vagyok vele, hogy seggemen ne legyen bő, de alul meg de.
Amúgy ja, én nacijaim is kinyúlnak… de nekem nem is ez az érdekes nadrágvásárlásnál, hanem a hossza. Általában le kell vágatni 20 centit az új nacik aljából, de most az egyik üzletben van spéci gatya osztály, “short cut leg” aszem amit a címkére írnak, és azok a gatyák – 1-2 hónapig, ameddig ki nem nyúlik széltében-hosszában a mosástól – kivételesen jók rám (legalább 172 centi vagyok, megjegyzem a törpike barátném is félmétereket vágat a gatyák aljából). Nem tudom kire tervezik ezeket… gólyalábasoknak?
Szerintem valami idióta statisztikából kiderült, hogy mennyi az átlagmagasság és testsúly, és így lesznek a nadrágok girhesekre hitelesítve. Bolondok ezek a kínaiak…
Ha veszek egy felnőtt M-es méretű ruhadarabot, tökmindegy, hogy alulra vagy felülre, az igazítás nélkül is olyan rajtam, mintha rám öntötték volna. Nincs személyes szabóm, én vagyok a tökéletes átlag. Én elégedett vagyok a méretezéssel.
Razide!
Én is ilyen vagyok, leszámítva egyetlen testtájat, hol szűk a legtöbb nadrág, ez pedig a vádli. És utálatos az érzés, amikor beleszeretek egy gatyába, nagyon tuti használható, néz is ki valahogy, majd a próbánál kiderül, hogy vádliban szűk, az egyel nagyobb méret meg lötyög rajtam…