Egy szent

Fórumon mintegy mellékesen merült fel Szent Erasmus neve (maria által), akit legalább annyira ismertem és szerettem eddig, mint például a burmai embereket. Aztán egy képet megszemlélve úgy döntöttem, megnézem, ki a fene lehetett ez az úr. Kiderült, hogy a másik, talán némileg közismertebb neve Szent Elmo. Ő a tengerészek védőszentje, és róla nevezték el az árbocok csúcsán néha feltűnő érdekes meteorológiai jelenséget (Szent Elmo tüze). Hányattatott sorsú ember volt, az hétszentség.

Feltételezem, egy ideig elvolt magának, áhítatoskodott, blabla, csak közbejött a finom lelkületű Diocletianus császár az ő nagy jóakaratával. Ekkor Elmót leköpködték, és eszközökkel addig verték, míg az erei szétszakadtak szerte a testében. Szótlanul tűrt. Aztán kígyóverembe hajították, és leöntötték forrásban lévő olajjal és kénnel, de nem igazán hatotta meg a dolog, pláne hogy kisvártatva néhány villám általi halál történt a környéken, nyilvánvalóan Elmo érdekében. Az uralkodó ekkor másik verembe vettette, de sietve érkezett egy angyal, hogy lemészárolhassa a kígyókat s férgeket szerte az gödörben. Diocletianus ekkor úgy döntött, ez nem buli, és átpasszolta egyik társcézárjának, Maximianusnak, aki ügybuzgóbb úriembernek bizonyult.

A bemelegítő körök után Elmo a római istenek szobraihoz sétált, azok pedig porrá és hamuvá omlottak. Maximianus ettől érthető módon felbaszta az agyát (aligha lehetett filléres móka a kőfaragót kifizetni), kreativitása új szárnyakat kapott, és egy hordót telepakoltatott szögekkel és Elmóval. Aztán leguríttatta egy lejtőn ezt a bájos csomagot. Nem kell beszarni, jött a menetrend szerinti angyal, gyógyított egyet, Maximianus meg gondolom elharapta a széklábat. Fájhatott, ezen felbuzdulva kiszaggatták a szent fogait. A továbbiakban előfordult még rácson sütögetés; szögek a körmök alá történtek hirtelen, kinyomták a szemeit, valamint lovak és kötelek kombinálásával elszaggattak rajta némi izomzatot. Ám hiába, Elmo megszökött (kérdés, hogy mely letépett, megsütött, átdöfködött végtagjai igénybevételével tette mindezt), de egy másik római provinciában, Illyricumban ismét elfogták. Itt kinyitották a hasát, és feltekerték a beleit egy csörlőre (?) neki. Ezt már ő sem élte túl, mártírként végezte.

Ezt egyébként az ismeretterjesztésen kívül csak azért írtam le, mert szép dolog ez a jámbor szeretetvallás.

5 Responses to “Egy szent”


  • Úgy látom téged is megérint a vallás okozta szeretet és felebarátiság. :-)

    A képek azért tetszetősek.

    Apropó, írtam mailt, ha van kedved/időd/energiád, válaszolj rá, további kellemest. ^^

  • Ilyeneket olvasva inkább felcsapnék krisnásnak vagy antikatolikus tömegmészárosnak. Egyébként az indíték még mindig nem világos.

  • Indíték? Az nem derült ki. Valami pogány/eretnek témakör volt, de ennyi. Szóval nagyjából semmi, pedig nagyon kíváncsi voltam rá, miért szerették ennyire.

    szerk.: maria könyve szerint a hite miatt történt mindez.

  • Kéne írnod egy könyvet gyerekeknek szentekről, mítológiáról, egész élvezhetővé tetted. :D Vagy southpark stílusban nyomatni valami ismeretterjesztőt…

    Nekem az Erasmusról eddig csak a bürokrácia, eu, eltolt felsőoktatási ösztöndíjrendszer jutott eszembe, de mint kiderült az rotterdami erasmusról kapta a nevét. Már megérte felkelni.

  • Nem rossz ötlet, csak szerintem nem fogyna valami jól :D

Leave a Reply

Archívum