Hajnali három múlt. Nemrég ébredtem, egy nem éppen rémálomból, de elég kétségbeejtő helyzetről volt szó. Nem egyedül voltam, hanem valami társsal egy amolyan zombi-megsemmisítő küldetésen.
A zombi alatt olyan jószág értendő, aki tök emberinek néz ki, intelligens, fizikailag jóval erősebb egy embernél, és eléggé nehéz sérülést okozni neki. Hát bakker, ennek nehéz volt. Egy olyasmi helyen voltunk, mint egy egyetemi aula, vagy ilyesmi – nagy placc, oszlopok, emberek. Volt nálam némi tűzerő, egy Colt Python (6 hüvelykes cső, .357 Magnum kaliber [*] és egy doboz lőszer a zsebben bejátszott), ami jóleső biztonságérzetet kölcsönzött. Aztán épp egy vécét kutattunk át a célpont után, mikor kiderült rádión, hogy ő éppen ránk – konkrétan rám – vadászik. Épphogy megkaptam a drótot, már jött is – hát, rohadt gyorsan mozgott. Elkapott, a társamat elüvöltöttem menekülni, és valahogy szerét ejtettem, hogy részben a szájába dugjam a fegyver csövét, na, és akkor rángógörcsöt kapott az ujjam. Mivel épp fel voltam emelve (!), talpra huppantam, és iszkiri, mert tudtam: lehet, hogy ez kevés volt neki. Kevés is volt. Rohanás közben dobozból szedegettem ki a lőszereket, és próbáltam tárazni, de tudtam, hogy kevés lesz az idő – és hogy már nincs sok nekem hátra, ha eltökölöm. Eltököltem, valami hármat sikerült begyártani a stukkerba, mikor utolért. Rohadt egy halálfélelmem volt, mire felébredtem. Ha zombik olvassák szerény kis írásomat, kategorikusan kijelentem: ez csak egy álom volt, eszembe sem jutna zombikat lőni. Forgótárassal legalábbis soha többé.
[eloszlatnám a tévhitet: nem, valójában a Magnum csupán lőszertípus, nem pisztolyféleség, nincs olyan pisztolygyár, hogy Magnum Rt., bár kutatólabor van, ők izélték ki a Desert Eagle-t például, de nincs Magnum pisztoly, csak a bunkóknak a tévében, oké?]
0 Responses to “Álomból izzadtan”