Van itten ez a postás nekünk. Orbitálisan nagy tahó, ezen vita nincs. Hozza a papírt, hiszen ez a dolga, de háhá! nem ám csak bedobja, vagy becsenget… nem. Vannak preferált ügyfelei, akiknek grátisz külön értesítést generál. Technikailag ez annyit jelent, hogy leállítja a biciklit az út kellős közepére, és sivító hangon vonyítani kezdi a delikvens nevét. A hangfekvésről annyit, hogy ha keresztezel egy tököszúrt tengerimalacot egy agonizáló szirénával, megközelítőleg helyes eredményt kapsz. Igen kellemes és üde színfoltja a reggeleknek, majdnem annyira szeretem, mint a famijifrost dallamot. Évekkel ezelőtt kérdeztem is már tőle, hogy nem fáj-e a torka reggelenként? Azt mondta, nem.
Mostanában már jól viseli magát egyébiránt, hiszen a nekem címzett postai küldeményeket én kapom meg; de amikor pár éve a személyi igazolványomat a szomszédhoz dobta be valamilyen beteg gondolatmenet folytán, az kiborított. Ennek kapcsán komolyan lobbiztam, hogy kirúgják, de nem tették. Pedig sok panasz érkezik rá, csak szerintem sajnálják kitenni.
Nem szeretem. Ostoba, részeges, vén satrafa.
jesszusom, ez egy nő? argh!
amúgy a panasztételnek van írásos módja, nyugodtan felnyomhatod.
a vonításnak szerintem a környéken lakó kisnyugdíjasok örülnek, mert jelzi, ha levelük/nyudíjuk jött. olyan ez, mint neked a felbukkanó tálcaüzenet a messengerhez. avval a különbséggel, hogy az utóbbit le tudod lőni egy kattintással, míg a nyanyához több erőfeszítés kell.
Azért nőnek titulálni erős volna
az írásos panasztétel megtörtént, többször; írtam, hogy ráálltam a kirúgatására. Aztán végül is hagytam a fenébe, hadd vonítson csak. A legfőbb bajom a félrekézbesítés volt, azért meg alighanem alárúgtak, mert azóta nagyon pontosan tudja, hogy van exerék postaládája.
…nyugdíjas a környéken nincs amúgy