Szombaton az intézetben az izraeli csellista, Hillel Zori lép fel, és magyar roma zongoristákkal játszik majd együtt.

Öh.

Kell is a kultúra, pedig hát van elég, ez itten például

Magyarország egyik legjelentősebb, leglátogatottabb, legnagyobb érdeklődést kiváltó kulturális-művészeti rendezvénye.

Lassan érlelődik bennem a kérdés, hogy mint magyar, mi a szart keresek ebben az országban?

Ne csak általánosságban gyalázkodjak? Oké, akkor számok:

Sohasem volt még meg az 1 megabites feltöltési sávszélesség, SOHA. Egyébként az esetek jó részében (80%+) a garantált 0,5 megabit sem. Ó, az nemes gesztus, hogy a letöltési sávom átlag 6,5 megabit, néha egy paraszthajszállal talán még több is. Milyen kár, hogy én viszont nem warezt akarok letölteni napi 24 órában, hanem néha szeretnék játszani is, de nini! egy rakás szar az egész, lag mint állat. Nézzük csak, most éppen hogy zenél a dolog (természetesen semmilyen hálózati művelet nem zajlik éppen):

Mozilla/5.0 (X11; U; Linux i686; hu-HU; rv:1.9.1.11) Gecko/20100721 Iceweasel/3.5.11 (like Firefox/3.5.11)

Mozilla/5.0 (compatible; Konqueror/4.4; Linux) KHTML/4.4.5 (like Gecko)

Google Chrome 6.0.472.33 beta

Szépen sorban a böngészők: Iceweasel (Firefox), Konqueror, Chrome. Erre akkor most mit is mondjak? Á, megvan:

Tartózkodj a Fibernettől, legalábbis ezen a környéken.

Rádugtam a mobilvinyót a PS3-ra, és egész nap Rém rendes családot nézek. Néha felröhögök. Főztem, ettem, lett teám, és van még sorozat. Játszhaték a neten ugyan, de… ez a net szutyok, mert a szolgáltató is az. Egy szutyok. Erről bővebben később.

• ébredés, morgás, átok-rontás-dögöljönmegmindenki
• víz, szappan és társai
• munka / kaja
• izzadás hazafelé
• edzés
• szöszmötölés valami virtuális közegben
• alvás

Magvas, nemdebár.

Közben vágyom az alábbiakra:

• kurva nagy lottóötös, csak hogy lazábban vehessem a napi melót. és hogy lehessen…
• egy kertes ház, csak hogy lazábban érezzem magam otthon, és hogy lehessen…
• egy macska, csak.
• mínusz húsz kiló, csak hogy lazábban vehessem az edzést, és hogy lehessen…
• egy hű és türelmes csendes barátnő, csak hogy lazábban vehessem a ház körüli mindent, akitől függetlenül kellene még…
• plusz két gigahertz, csak mert a kockáknak ez fegyvertény

a hely

• az IEC 529 IPX7 vízállósági tesztnek megfelelően 30 percet kibír egy méteres vízben (IPX8 fokozat volna a folyamatos víz alatti működés)
• állja a port jól
• 640 giga tárhely, USB csatlakozón kapja az áramot, tehát nem kell külön tápegység
• US MIL-STD-810F tesztnek megfelelően ütésálló; a teszt során 122 centiméter magasságból leejtik 26 érintkezési pontra (8 csúcs, 6 lap, 12 él), ezt ki kell bírnia
• jól néz ki

Úgyhogy van öröm, csak még a memóriát kell betolnom a gépbe.

Ideollózom a hírtv oldaláról:

Apáti Ferenc, a Debreceni Egyetem kutatója a Független Hírügynökségnek elmondta: a jégszemcse-képződés (melynek eredménye a jégeső) egyik feltétele a zivatarfelhőben, hogy a pozitív és negatív töltések rétegződnek. Az ágyú éppen a rétegződést zavarja meg. A jégvédelmi ágyúk működési elve: az acetiléngáz (ami robbanékonyabb a PB-gáznál) és levegő keverékével a berendezés robbanóegységében 7 másodpercenként nagy erejű és koncentrált robbanást hoznak létre, amelynek lökéshullámát az ágyúcső a légkörbe továbbítja. A lökéshullám a levegő különböző töltésű rétegeit összekavarja, ezzel megszünteti vagy tompítja a jégszemcse-képződés egyik fontos feltételét.

Hát így megy ez. A jég kopogását ha nem is, de az eső sistergését és az egybefüggő morajlásként jelentkező gyakori mennydörgést hallgatva búcsúzom annak biztos tudatában, hogy a jég nem fogja betörni az ablakaimat.

Legfeljebb a szél tépi ki a műanyag nyílászárót, mint júniusban.

Igazából átmentem kicsit robotszerű üzemmódba. Végzem a dolgom, és igyekszem nem túl nagy parasztként viselkedni, de meg kell mondjam, fölöttébb nehezemre esik a jópofizás, és úgy tűnik, ez bizony feltűnő, például megkaptam, hogy állandóan olyan képpel mászkálok odabent, mintha bizony embert akarnék ölni. Erre reagálhatnám ugyebár azt, hogy ez azért van, mert embert akarok ölni, de sokkal inkább az az igazság, hogy el vagyok veszve a nagyon magvas és világmegváltó jellegű gondolatfoszlányaim között. Sehogy sem sikerül egy értelmes folyamatot gyártani belőlük.

Közben meleg van, hát persze, de legalább sikerült szert tennem egy bérletre a közeli konditerem témájában. Van mindenféle vas, meg friss törölköző, meg vizesballon, csak éppen az az eszköz nincs, ami a kedvencem, és amivel hatékonyan tudnék dolgozni (scott-pad kontra francia rúd). Van valami olyasféle, de ahhoz rövid az alkarom, sehogy sem az igazi.

És keveset játszottam mostanában; az igazat megvallva, magam előtt sem tudok elszámolni az időmmel.

1. Anya vezet. Ez biza egy pöttyet mókás, nem mintha nem tudna, de azért nagy táv, hosszú út.
2. Nem foglaltak szállást. Elhiszem én, hogy lehet találni, de annak fényében, hogy ketten összesen nem beszélnek egy mondatnyit idegen nyelven… hát, meredek.
3. Horvátország, érted, horvátok laknak arrafelé, nem mintha xenofób lennék (pedig de igen), csak hát az olyan balkánosan hangzik, mondhatnám szerbesen-bosnyákosan, ex-jugóul cseng, na. És nem biztonságosan.

Baromi kíváncsi leszek ám erre a kalandra.

Egyrészt örülök neki, mert közelebb lesznek hozzám, két perc séta lesz a táv, így sokkal gyakrabban összefuthatunk (értsd: tehetem próbára Sipi türelmét) akármilyen célból is. Közös kaja, ital, játék, miegymás.

Másfelől viszont kissé aggódom; két ember egy fedél alatt, az kevesebb több ember egy fedél alattnál, és ez általában problémáknak melegágya. Mert a tömegsportos megoldásnál mindig akad villámhárító. Párban élésnél meg nincs: adott a jóisten és a templom, és azt hinné az ember, hogy nincs az a hülye, aki felgyújtja a saját házát, pedig de bizony van, templom is kapott már szikrát. Ezért van rajtuk villámhárító egyébiránt. Nem elgondolkodtató?

Szóval remélem, jól bírják majd egymást. Sipi egyébként is eléggé toleráns karakter, és akárhogyan is végződjön a dolog, nekem ő az erősebb szál, szóval innentől lényegtelen a dolog.

Volt tehát eddig festés, reteksúrolás, és minden ilyenkor szokásos, eltekintve a pakolás javától, bár egy hűtőszekrény már a helyére került. A festés, nos, az kabaré volt. Én ugye a saját káromon okulva nagyjából jó eredényre vagyok képes, vagyis hittem ezt eddig. Ez a fal nyelte az anyagot, száradt is hozzá jó gyorsan, így aztán lett, amilyen lett. Sipi sem az a precízen szöszölős típus a falak esetében, ezt is megtanultam. Mindenesetre festék került a falakra, és kész. Pakolni holnap fogunk, és érzem, hogy nem lesz minden bonyodalom nélküli történet.