Bár nyilván fölöttébb kevés embert foglakoztatja a nagy kérdés, miszerint mivel telt a hétvégén (lássuk be, általában engem sem), azért mégis elregélem.
Rádugtam a mobilvinyót a PS3-ra, és egész nap Rém rendes családot nézek. Néha felröhögök. Főztem, ettem, lett teám, és van még sorozat. Játszhaték a neten ugyan, de… ez a net szutyok, mert a szolgáltató is az. Egy szutyok. Erről bővebben később.
Egy napom:
Magvas, nemdebár.
Közben vágyom az alábbiakra:
Pontosabban, hely. Szert tettem – plusz egy giga RAM mellett – egy ilyenre la:
a hely
Úgyhogy van öröm, csak még a memóriát kell betolnom a gépbe.
A zidő, az szar. Még egy hónap ebből a párás, meleg istenveréséből, és felfordulok. Tegnap ugyan volt egy kiadós vihar, hogy most még párásabban tombolhasson ez a dögletes dzsungelklíma. Egész éjjel szúnyogokkal hadakoztam, hogy kerek legyen a sztori. Roppant, roppant mozgalmas periódus ez.
Míg anyuék Rab szigetén éppen kikapcsolódnak a rendszerből, nekem akad dolgom bőven munkahelyen: elég macerás teszt ért utol minket, ezért külön-külön kell működnünk munkatársammal. Délután egyikünk tesztel úgy nyolc órán át, a másik rendes munkaidőben végzi a napi rutint és egyéb felmerülő kedves feladatokat.
Igazából átmentem kicsit robotszerű üzemmódba. Végzem a dolgom, és igyekszem nem túl nagy parasztként viselkedni, de meg kell mondjam, fölöttébb nehezemre esik a jópofizás, és úgy tűnik, ez bizony feltűnő, például megkaptam, hogy állandóan olyan képpel mászkálok odabent, mintha bizony embert akarnék ölni. Erre reagálhatnám ugyebár azt, hogy ez azért van, mert embert akarok ölni, de sokkal inkább az az igazság, hogy el vagyok veszve a nagyon magvas és világmegváltó jellegű gondolatfoszlányaim között. Sehogy sem sikerül egy értelmes folyamatot gyártani belőlük.
Közben meleg van, hát persze, de legalább sikerült szert tennem egy bérletre a közeli konditerem témájában. Van mindenféle vas, meg friss törölköző, meg vizesballon, csak éppen az az eszköz nincs, ami a kedvencem, és amivel hatékonyan tudnék dolgozni (scott-pad kontra francia rúd). Van valami olyasféle, de ahhoz rövid az alkarom, sehogy sem az igazi.
És keveset játszottam mostanában; az igazat megvallva, magam előtt sem tudok elszámolni az időmmel.
Legutóbbi hozzászólások