Author Archive for exer

Page 2 of 129

Viharágyú

2010. augusztus 16. hétfő // Miegyéb 3 Comments Tags: .

Nyírbátort ezen a nyáron nem csak kerülgetik a viharfellegek. Minden hétre jut valami mennyei hőbörgés, a legemlékezetesebb persze június közepén volt, az nem volt piskóta. Néhány kisebb nyárfást letarolt, emberderéknyi fákat tépett ki tövestől, satöbbi. Jéggel viszont nemigen találkoztam, és az itteniek igen boldogok, mivel van itt olyan ágyú, amivel megakadályozzák a jégverést. Kicsit városi legendának tűnhet elsőre, ám igaz, és olybá tűnik, fölöttébb hatékony. Viharos időben lehet is hallani a robbanásokat. De hogyan működik?

Ideollózom a hírtv oldaláról:

Apáti Ferenc, a Debreceni Egyetem kutatója a Független Hírügynökségnek elmondta: a jégszemcse-képződés (melynek eredménye a jégeső) egyik feltétele a zivatarfelhőben, hogy a pozitív és negatív töltések rétegződnek. Az ágyú éppen a rétegződést zavarja meg. A jégvédelmi ágyúk működési elve: az acetiléngáz (ami robbanékonyabb a PB-gáznál) és levegő keverékével a berendezés robbanóegységében 7 másodpercenként nagy erejű és koncentrált robbanást hoznak létre, amelynek lökéshullámát az ágyúcső a légkörbe továbbítja. A lökéshullám a levegő különböző töltésű rétegeit összekavarja, ezzel megszünteti vagy tompítja a jégszemcse-képződés egyik fontos feltételét.

Hát így megy ez. A jég kopogását ha nem is, de az eső sistergését és az egybefüggő morajlásként jelentkező gyakori mennydörgést hallgatva búcsúzom annak biztos tudatában, hogy a jég nem fogja betörni az ablakaimat.

Legfeljebb a szél tépi ki a műanyag nyílászárót, mint júniusban.

Zidő

2010. augusztus 16. hétfő // Mindennapok 0 Comments

A zidő, az szar. Még egy hónap ebből a párás, meleg istenveréséből, és felfordulok. Tegnap ugyan volt egy kiadós vihar, hogy most még párásabban tombolhasson ez a dögletes dzsungelklíma. Egész éjjel szúnyogokkal hadakoztam, hogy kerek legyen a sztori. Roppant, roppant mozgalmas periódus ez.

Zombi

2010. augusztus 11. szerda // Mindennapok 3 Comments Tags: , .

Míg anyuék Rab szigetén éppen kikapcsolódnak a rendszerből, nekem akad dolgom bőven munkahelyen: elég macerás teszt ért utol minket, ezért külön-külön kell működnünk munkatársammal. Délután egyikünk tesztel úgy nyolc órán át, a másik rendes munkaidőben végzi a napi rutint és egyéb felmerülő kedves feladatokat.

Igazából átmentem kicsit robotszerű üzemmódba. Végzem a dolgom, és igyekszem nem túl nagy parasztként viselkedni, de meg kell mondjam, fölöttébb nehezemre esik a jópofizás, és úgy tűnik, ez bizony feltűnő, például megkaptam, hogy állandóan olyan képpel mászkálok odabent, mintha bizony embert akarnék ölni. Erre reagálhatnám ugyebár azt, hogy ez azért van, mert embert akarok ölni, de sokkal inkább az az igazság, hogy el vagyok veszve a nagyon magvas és világmegváltó jellegű gondolatfoszlányaim között. Sehogy sem sikerül egy értelmes folyamatot gyártani belőlük.

Közben meleg van, hát persze, de legalább sikerült szert tennem egy bérletre a közeli konditerem témájában. Van mindenféle vas, meg friss törölköző, meg vizesballon, csak éppen az az eszköz nincs, ami a kedvencem, és amivel hatékonyan tudnék dolgozni (scott-pad kontra francia rúd). Van valami olyasféle, de ahhoz rövid az alkarom, sehogy sem az igazi.

És keveset játszottam mostanában; az igazat megvallva, magam előtt sem tudok elszámolni az időmmel.

Anya nyaral

2010. augusztus 9. hétfő // Mindennapok 6 Comments Tags: , .

Tehát anya és kandúrja elutaztak ma a nagy Horvátiába, nem két napra. Aggaszt egy kicsit néhány tény, nevezetesen:

  1. Anya vezet. Ez biza egy pöttyet mókás, nem mintha nem tudna, de azért nagy táv, hosszú út.
  2. Nem foglaltak szállást. Elhiszem én, hogy lehet találni, de annak fényében, hogy ketten összesen nem beszélnek egy mondatnyit idegen nyelven… hát, meredek.
  3. Horvátország, érted, horvátok laknak arrafelé, nem mintha xenofób lennék (pedig de igen), csak hát az olyan balkánosan hangzik, mondhatnám szerbesen-bosnyákosan, ex-jugóul cseng, na. És nem biztonságosan.

Baromi kíváncsi leszek ám erre a kalandra.

Költözz!

2010. július 30. péntek // Mindennapok 0 Comments Tags: .

Sipi barátom és valószínűsíthető jövendőbelije különcuccolnak a… otthonról, hogy legyen nekik otthon. Ez a mondat nagyjából be is mutatta a cselekményt, de azért lehet szaporítani a szót erről is.

Egyrészt örülök neki, mert közelebb lesznek hozzám, két perc séta lesz a táv, így sokkal gyakrabban összefuthatunk (értsd: tehetem próbára Sipi türelmét) akármilyen célból is. Közös kaja, ital, játék, miegymás.

Másfelől viszont kissé aggódom; két ember egy fedél alatt, az kevesebb több ember egy fedél alattnál, és ez általában problémáknak melegágya. Mert a tömegsportos megoldásnál mindig akad villámhárító. Párban élésnél meg nincs: adott a jóisten és a templom, és azt hinné az ember, hogy nincs az a hülye, aki felgyújtja a saját házát, pedig de bizony van, templom is kapott már szikrát. Ezért van rajtuk villámhárító egyébiránt. Nem elgondolkodtató?

Szóval remélem, jól bírják majd egymást. Sipi egyébként is eléggé toleráns karakter, és akárhogyan is végződjön a dolog, nekem ő az erősebb szál, szóval innentől lényegtelen a dolog.

Volt tehát eddig festés, reteksúrolás, és minden ilyenkor szokásos, eltekintve a pakolás javától, bár egy hűtőszekrény már a helyére került. A festés, nos, az kabaré volt. Én ugye a saját káromon okulva nagyjából jó eredényre vagyok képes, vagyis hittem ezt eddig. Ez a fal nyelte az anyagot, száradt is hozzá jó gyorsan, így aztán lett, amilyen lett. Sipi sem az a precízen szöszölős típus a falak esetében, ezt is megtanultam. Mindenesetre festék került a falakra, és kész. Pakolni holnap fogunk, és érzem, hogy nem lesz minden bonyodalom nélküli történet.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum