Apacsnak kilenc hüvelyk hosszú a szöge, most pedig további méréseket végez.
Nine Inch Nails. Csak ennyit mondok kezdésként, aki ismeri őket, az tovább olvassa, aki nem, lehet, hogy ő is. Aki meg utálja, az inkább zárja be a böngészőjét, feküdjön be a szobája egyik sarkába, és szép csendesen múljon ki. Mivel ennek a “zenekarnak” a leírására és jellemzésére per pillanat nincsen elég időm, így előre megígérem, hogy majd pótlom az elmaradást, egyelőre érje be mindenki ezzel.
2006-ot írunk, és Trent Reznor - aki ennek a formációnak a szülőatyja, a fő zeneíró, a mindene ennek a zenekarnak - úgy döntött, itt az idő, hogy egy újabb DvD kerüljön a polcokra. Helyesen tette.
Dupla DVD (mint ahogyan az And all that could have been volt), szép futurisztikus, mégis erősen indusztriális borító. Wow. Tetszik határozottan. A 2006-os amerikai turné kerül a szemünk elé, és égeti be magát az emlékközpontunkba. Bevallom, az elején kicsit ellenszenves volt nekem az egész, már csak azért is, mert 2005 elején hatalmas változások történtek a NiN háza táján, és nem gondoltam, hogy az új tagok ennyire be tudják tölteni az “űrt”, amit az elődjeik maguk után hagytak.
Az előadók:
- Trent Reznor - ének, gitár, szinti
- Josh Freese - dob
- Jeordie White - basszusgitár, gitár (ex - Marylin Manson)
- Alessandro Cortini - szinti
- Aaron North - gitár
Trent hozza a szokásos formát, kivéve, hogy amióta kigyúrta magát, egyre kevésbé hihetőek azok a számok, amik az önbizalomhiányról, a világ iránti érzett félelemről szólnak. Ijesztő… de tényleg… nem akarom, hogy félreértse bárki, de szerintem vissza kéne szoktatni a drogokra. Tudom, rossz dolog, de akkor valahogy más volt… meg a zene is. Josh Freese az A Perfect Circle-ben dobol, mellette Black Light Burns, meg minden, ami az útjába kerül. Hibátlanul dobolja végig az egész set-et, semmi kivetnivaló benne, ugyanúgy, mint Jeordie White-ban. Na de most bonyolódik a helyzet… Alessandro Cortini meg Aaron North. Hát én ilyet koncerten még nem láttam. Ez a két fickó solo-ban is ugyanolyan hangulatos show-t tudna nyújtani, ugyanis nem csak állnak és pötyögnek maguknak, meg néha vergődnek. Alessandro még hagyján, néha felugrik a szintijére és a lábaival tapossa a billentyűket, és a disszonáns hangokhoz, amik ilyenkor előjönnek egy olyan önelégült fejet vág, hogy az leírhatatlan. Aaron meg.. huh… ugrál, csápol, zúz, beugrik a közönségbe gitárostul, felugrik a szintiállványra Allessandro mellé, vagy éppen Josh egyik lábdobjára ugrik fel, hogy ott pihenjen egy kicsit, és leugorjon onnan. Azt, hogy már a harmadik számnál (nevezetesen a Terrible Lie) leáll amortizálni a felszerelést, már meg sem említem. Kész. 5 csillag az ötből… sikerült megütniük azt a szintet, amit kellett.
Ha már említettem a Terrible Lie-t, írok még, hogy mik találhatóak. Mivel ez a turné a 2005-ös With Teeth album után van, így bőven megtalálhatóak arról az albumok a slágerek, koncert számok. De majdnem mindegyik NiN időszakból hallhatunk számokat: Terrible Lie, Gave Up, Burn (1997 óta nem játszották élőben, ha jól tudom), Eraser, Closer, Hurt, Hand that feeds, Head like a Hole. És félelmetesen profin. Kicsit persze átdolgozva; egy-két dalban másképpen szólalnak meg a dolgok, de senkit nem zavar, mert illik oda, ebből is látszik, hogy vérprofik ezek az emberek.
A kép minősége csodálatos, a megszokott minőséget adják vissza, szerintem surround technikával sötétben még el is hinném, hogy ott vagyok a koncerten. Félelmetesen jó, főleg, hogy az egyik számban Trent egyenesen a kamerába néz, és így olyan az érzése az embernek, hogy neki énekel. Ha megállítom, még az izzadságcseppeket is meg tudom számolni!
Kivetnivalók: még mindig nem vagyok megbékélve, hogy Trent a hosszú haját levágatta, és kigyúrta magát olyan bivalyra. Szokatlan… de majd csak megszokom. Aaron nem tudom, hogy milyen “gyorsítókat” szed, de szerintem kevesebbet kellene, mert nem kéne… ennyire nem pöröghet egy ember… gondolom én, bár belegondolva én is ezt tenném, ha ott játszanék. A legnagyobb kivetnivaló, hogy nem tudtam pénzügyi okok miatt elmenni egy bizonyos rendezvényre kicsiny hazánkban, ahol felléptek. Bezzeg jó lett volna… de majd úgyis jönnek a közelbe… remélem.
(Exer: ha kell szólj, és valahogy megszervezzük, hogy megkapd te is!)
és sosem tudom bekicsinyíteni ahogyan te szoktad Exer….egyszer megmutathatnád…….
Ööö, more-tag, majd msn-en
Szóval izé. A NiN az spanomgyurka, meg a vergődés is a kenyeret-és-cirkuszt showbiz része, de a tö9rés-zúzást sohsem állhattam. Na de majd megnézem.
Hát azért annyi törés zúzás nincsen benne,csak így konkrétan a végén…de kell az oda
Ez a Trent csóka kicsit Henry Rollinsra vette a figurát……meglepödtem,de hát biztos elkapta őtet is a “nem fogyasztók drogot ,szeszt agyam mindig tiszta lesz”
Kiváncsi vagyok mijjen lenne egy NiN vagy egy Trent edzés/életmód video
hát azért szesz megmaradt…szigetre is kértek mittomén mennyi piát külön,meg friss bio zöldséglevet
hmmm…ha csak bio zöldséglevet innék én is olyan lennék majd mint Trent? 
edzésterv:
1;szintiálványok dobálása,lehetőleg partnerral,akinek odadobjuk,és remélhetőleg elkapja(ajánlott zene:Terrible Lie)
2;úszás a rajongók által kiizzadt verítékben, a stadionnak egyik falától a másikig(zene: Sin)
3;akadályfutás: a színpadon elhelyezett tereptárgyakat(robotfény,hangfal,szinti,gitár,dobszerkó) kell kikerülni,és minnél több kört futni x idő alatt(zene: March of the Pigs)
Tényleg most ,hogy így említem…a Sin egyáltalán nincs ott,pedig nagyon ütős tud lenni élőben
Hjah, amióta Trent leállt a mindenféle önpusztító cuccokról, felszedett kicsit, és a zenéjében is kevésbé koncentrált az angst.
Vissza kéne szoknia.
De azér’ Szigeten fasza volt. Nagyon.
Ahh,én még nem láttam NIN-t élőben ,de jobb is ,haza lehet onnan jönni?Ha újraszületek/HA/hímnemű akarok lenni,és csak és kízárólag a zenével akarok foglalkozni/meg buli,csajok,pia,hahaha/!!!!!Bár vigyázz mint kívánsz,ugyebár,tartja a kinai közmondás….
Szerintem haza lehet, ha vége van
A nőséggel meg semmi gáz nincs; zenélni, bulizni, inni lehet így is. Meg csajozni is, csak hát az meg már hogy néz ki mégis 
Elég régen olvastam ezt a postot, amit vendégbloggerem, Apacs hágott ide. Az jutott így eszembe, hogy anno Internalshadow-ak megmutattam pár jelenetet Apacs And All That Could Have Been DVD-jéről. Asszem, pont a Sin-t néztük, mikor megállapította, hogy ezt valami szintetikus gyorsító nélkül bajosan bírnák.
Általában kifejezetten nem szeretem a koncertfelvételeket, mert belerajonganak a zenébe, de NIN esetében bőven kivételt teszek. Valahogy itt nem annyira idegesító a nézők visítozása, meg aztán valóban másképpen tolják a számokat, ami jó, mert jó. Pl. a Beside You In Time-on a Terrible Lie milyen királyul meg van súlyosítva.
Meg hát azért NiN-nél meg van oldva az is,hogy a hangtechnikát a legjobb minőségben veszik fel,ezért nem zavaró annyira a közönség. Koncertverziókról csak annyit,hogy The Day the World went away koncert verziója jobban tetszik mint ami a Fragile albumon van. Meg hosszabb is
Kár hogy lezártad az előző blog hozzászólási lehetőségeit.
Nekem kellemes mosolyt fakasztottál az arcomra.
Akkor bárhogyan is, de már megérte