Apacs ismét írásra vetemedett, nézzük, most mi mocorog a tollsityak alatt!
Megint nem egy megszokott bejegyzést készítettem, mert most nem nagyon van meg bennem a hangulat, hogy zenekarokat mutogassak be, vagy megjelent albumokról beszéljek.
Este 20:23 van – igaz, nem egy olyan drámai időpont, mintha olyasmit írnék, hogy “Hajnali 1 van blahblahblah…” – és kavarognak a gondolatok a fejemben. Ami a legzavaróbb ilyenkor, hogy annyi minden suhan át szinte másodpercenként az agyamon, hogy nem is tudom, melyikre koncentráljak hirtelenjében.
Suli, diploma, karrier (?)… az örök rágódásom egyik témája. Mi a fene lesz belőlem? Tényleg ennyit számít egy tetves papír, amit majd kapni fogok ezért a már lassan 5 éve tartó majomparádéért? Fogok vele érni valamit, vagy mehetek a Tesco-ba olyan emberek mellé, akik velem ellentétben akár színötösre diplomáztak le? Tervbe van véve egy opció, egy-két emberrel már beszéltem erről, csak hát addig nem akarok bármi újba bele kezdeni, amíg ezt nem tudom le. De hogy az is mennyire jönne be a végén, vagy csak ugyanolyan szenvedés lenne belőle mint amit itt művelek? Bár pozitívum, hogy látok benne lehetőséget, talán esélyt is egy biztos munkához.
Párkapcsolat… annyira nem is filózok rajta. Meg vagyok, boldog vagyok a jelenlegiben, ami már lassan 3 éve tart. Vannak hullámvölgyek, de mindig kimásztunk belőle. Bár az a 45km-es távolság még mindig ugyanolyan rossz, mint a kezdetben, de el lehet viselni. Meg büszkén mondhatom, hogy nem csaltam meg (mondjuk sosem “léptem félre” egyik kapcsolatomban sem). Így kell ezt csinálni, vagy legalábbis hasonlóan, mindenki döntse el magának.
Zene. Az örök téma, a második szerelmem. Kb. 3 éve nem voltam bármilyen formációban. Illetve próbálkoztam 2 helyen is, de nem igazán kellettem nekik. Ez megint nem pontos, mert a második társaság vállalt volna, de mivel egy vizsgaidőszakban nem nagyon szeretek mással foglalkozni, így az is elúszott, mert nem bírtak tetves 1 hónapot várni. Kösz srácok… azóta szétmentetek, úgyhogy nem baj. Szeretnék még zenélni valahol, nem akarok sztár lenni, csak így hobbiból. Szerintem itt Magyarországon elég nehéz megvalósítani azt, hogy valaki igazán sikeres legyen, vagy ha meg is tudja, akkor piszok nagy szerencse kell hozzá. Feltenni mindent egy lapra, és ha elbukja az ember akkor ciki van. Mivel én nem szeretek kockáztatni, így ez szinte ki van zárva. Bár Trent Reznor sem akart híres lenni… ilyen alapon még bármi lehet. Meg semmi.
Halál. Na nem, nem csatlakoztam semmilyen szektához, meg mittudom én. Csak néha azon tűnődöm, hogy mi lesz majd ha lejár az időm? Nagy sötétség azt szevasz, ennyi volt, kösz, hogy benéztél? Vagy újraélem az egészet? Mennyország? Pokol? Újjászületés? Mi a szösz? Nem igazán akarom megtapasztalni, de egyszer úgyis muszáj lesz… remélem jó későn.
Capoeira. Mostanság olyan szinten kavarnak össze-vissza a szervezéssel, hogy gondolkodóba estem, hogy ez így megéri-e nekem? Hol van edzés, hol két hétig semmi. Aztán kapunk új edzőt, aki ordít mint az állat (közben csak lejjebb kéne vennie a magnót, de nem baj), és értetlenkedik, hogy miért nem tudunk megcsinálni valamit, ami neki tökre egyszerű. Talán mert ő 12 éve nyomja, többségünk meg most kezdte? Az a heti 1 alkalom is piszok kevés, pláne így. Ezen is el kell még gondolkoznom.
Hát azt hiszem itt be is fejezem.
Ezt csak így a végére, mert most jól esik: http://www.vgcats.com/comics/extras/stillalive.php
a linkhez ha van hangotok az nagyon jó, mert úgy van értelme. Már aki érti a szöveget
Az eddig hallott legalálóbb kifejezés a felsőoktatási cuccra a “lassan 5 éve tartó majomparádé”, igen. Talán egy kicsit finom voltál. Az, hogy párkapcsolati dolgon nem agyalsz, az okés, mert neked jól működik. Igaz, én sem, mert nekem khm, nincs min filózni
Viszont a cigánykungfu sajna egyre rosszabb színben tűnik fel előttem, legalábbis ez a helyzet.
a portal igen jó kis játék. the cake is a lie.
Hát nem is a capoeira maga… hanem az a fantasztikus szervezés ami mögötte áll, az az igazán zavarba ejtő/dühítő.
Portal flash verzióban: http://portal.wecreatestuff.com/
Nagy sötétség azt szevasz, ennyi volt, kösz, hogy benéztél?
Nagy sötétség azt szevasz, ennyi volt, kösz, hogy benéztél. Szerintem.
Erről a bejegyzésről az a jelenet jut eszembe, mikor veszel a kedvesednek egy tűzpiros Ferrarit, este meg fáj a feje. És valóban, *Neki* az a fejfájás ritka nagy kényelmetlenséget okoz, és hiába, ha egyszer úgy nem az igazi.
Csupán arra akarok rávilágítani, hogy valóban olyan siralmasan kétségbeejtő ez a kérdéshalmaz, mint az Neked a páholyból tűnik?
Speciel a magyar népességnek legalább 70%-ának fogalma sincs arról, eszik vagy isszák ezt a nevénnevezett „cigánytáncot”. Persze, én is rühellem az iskolám szervezési képességeit, de legalább nyitva vannak a kapui előttem.
A munkaerőpiacon tényleg van verseny, nekem személyszerint fogalmam sincs róla, de létezhetetlen, hogy exer ismerősei ne kapjanak munkát 14. havi bérrel, vagy mi.
…különös tekintettel a frenetikus orális tehetséggel megáldott fiatal, dekoratív és hallgatag hölgyekre
Neked olyanjaid is vannak? Figyelj csak… *Lassan körbehordozza tekintetét és súgásra hajlik.* 06-70-314…
Nos,igazság szerint nincsenek.De lehetnének!
pestaa: Hát annyire nem kétségbeejtő, csak a szokásos vizsgaidőszak előtti depresszióm jön elő szerintem. Meg lehet, hogy nem kellett volna 4 órán keresztül Team Sleep-et hallgatnom….
Ha vizsgaidőszak előtt a depressziódra koncentrálsz, az ki fog hatni az eredményeidre is, többé-kevésbé, szerintem, és ez talán már Neked is feltűnt.
Ha valamitől nagyon félsz és sokat összpontosítasz rá, elkerülhetetlen lesz a bekövetkezése. Kicsit talán filozofikusan hat, de itt egy mezei példa rá: az elkövetkezendő fél percben mindenre gondolhatsz, KIVÉVE a nagy kék elefántra! Rajta!
Az az elefánt, amire nem gondoltál, világoskék vagy sötétkék volt? Hogy még jobban meggyőzzelek, az állatkertben nem volt vagy a dzsungelben?
Egyszerűen állítsd át a fókuszodat azokra az értékekre, amelyeket sikerült felhalmoznod a döntéseid során.
Nos én kajára szoktam gondolni. Észrevettem, hogy amennyiben több ember között nem érdekes információfeldolgozásra vagyok kényszerítve, csendben (tipikus zh-szitu, vagy szakdogához jegyzetelés az olvasóteremben), rögtön megéhezek, függetlenül a korábban elfogyasztott tápanyag mennyiségétől. Tehát, míg mindenki más görcsöl, és puskát kaparászik, én ábrándosan körmölök, és a kövekező a mantrám: “milánói spagetti”, esetleg “csikóstokány”, bár előfordult már “a papír nem ehető, a papír nem ehető” is
És eleget is teszel az ábrándodnak?
Esetleg az éhezés éppen ellenkező hatást vált ki, és 30 kiló vagy – vasággyal? 
Úgy értem, duplaobjektíves fényképezőgép kell, hogy beleférj egy képbe?
112.
*röf*
112? az majdnem másfél rőf.
Tavasszal szanaszét mozgatlak… Csak hogy tudd. Edzünk, vívunk, ha szar a térded, majd kézen állva követsz a túráimon
112 kg ->vágósúlyban lévő, fullextrás röff
Turházni nem akarok, bár addig összeszereltetem a térdem,, az edzés elébe meg állok nagy serényen 
Persze, mert testeled
Ez nem szép így… Majd én leszek a karddal 
Én meg a 38-assal, hehe
ez valami agresszív macsósport? lemaradtam valamiről.
Elenior igazság szerint rendelkezik holmi aikido ismeretekkel, meg néhány ilyesmi, majd ő kifejti. Nálam játszott egy kicsi tae kwon do, tai chi chuan, wing tsun, kyokushinkai. Így hát a közös edzés mindig egy kellemes élményt jelent. Tulképpen a japán rendszerekben általános kumite szabályok szerint játszunk
Csak tökösködik az eszközzel 
Aki ért hozzá… Oké… Nálad lőfegyver. De akkor én kezdek, hátulról
És igen, előferdül az edzés a la közösen, és nem csak aikido, hanem ju-jutsu, tai-jutsu is, illetve jang tai-chi chuan. Bár inkább japánozok, ha végiggondolom…
HÁTULRÓL?????????
Jahogy Ti japán.
Dozo yoroshiku. 
Arigato gosaimasu
Hai!
Zene-min is?/vagy mivel,ha Úgy jobban tetszik/
Villanygitár, meg próbálom az elektronikus mütyüröket az gépsason. Tudok hörögni is ám, a dallamos ének meg olyan …hmm…gyengécskén…nem is tudom. Magas hangok kizárva, de egy Johnny Cash-t bármikor eléneklek
A hörgést hallottam… mikor is?… Jah, mikor fojtogattalak
Szívesen meghallgatnám/nézném/,nincs kedved felnyomni egy videt a YouTube-ra?Vagy már van fönt?
Támogatom sepu ötletét!
ÉN IS
jó. És mivel?
A technológiám korlátozva van,tehát ez most erősen kivitelezhetetlen.
Max ha egy régi felvételt megbuzerálok, de nem tudom azt hogyan és miképpen kell
Tudod ezt sajnálkozva olvasom, mert ezek szerint lenne mit,én meg lemaradok róla!