Fölöttébb meg fogok lepődni, ha bejön ez a munkahely, addig is olvasok szorgalmasan. Kaptam kölcsön egy trilógia első két kötetét, de valami betyárosan hosszúak, saccra 800-900 oldalas könyvecskék ezek. Olyan kellemes érzés csak dögleni és olvasni… ennek ellenére ma a szürke autó bal hátsó fékjét basztattam a tűző napon, és megállapítottam, hogy bár valami idétlen hangot kiad, semmi baja. Aztán jól megvártam, míg a jármű forrásponthoz közelít, és beálltam vele, mert kiderült, hogy atyám inkább rendet rak (ez sosem sikerül), mintsem családozik. Úgyhogy maradt a döglés, de a lelkiismeretem hamarosan kiűzött a szúnyogok közé locsolni kertet. Most szerintem megyek fetrengeni. Megint.
Nincs kedvem semmihez. Ugyan tegnap meglátogattam a munkapszichopatológust, és ma is autókáztam, valahogy nem dobta meg a hangulatomat a nagy kimozdulásos széria. Másrészt viszont el sem rontotta, amúgy is próbálok rájönni a nagy izzadás közben, hogy ugyan mitől fáj a torkom. Nyomoronckodás megy a blogháttérrel is: ugyan a domaint épphogy sikerült időben renyúzni, most aszongya:
We are currently running backups on the server which is causing some amount of load on the server, it is normal.
Hát persze, hogy normális, hogyne. Tejesen mindennapos, hogy valami nemhogy lassabb, hanem LASSÚ, mer’ importálni kell pár adatbázist. De igazából
the lag isn’t so bad
és egyébiránt
everything still loads at a reasonable time
szóval így megy ez.
Minden fasza. Kivéve:
- anya ma mosolyogva behozott a szobámba, és boldogan megmutatott egy rohadt nagy orrszarvú bogarat, azóta ha rágondolok is kiráz a hideg, és hát azóta valahogy enni sincs kedvem
- szintén ma, konkrétan öt perce rájöttem, hogy 1-2 napon belül lejár a domainem, úgyhogy nem kell meglepődni, ha hirtelen eltűnik ez a kóceráj (időzónák miatt ugye elképzelhető)
- hétfőn tiszteletemet teszem a munkáltató gyanánt megcélzott és áhított cégnél a munkapszichológusnál, és hát ez a kör innentől eléggé cinkes lesz
- napok óta folyamatosan aludnék, és alszom el random pózokban és időpontokban, ez a vég kezdete
- gyűlölöm ezt a ganyé települést, ahol vegetálni vagyok kénytelen, egyre jobban; ma jutottam el arra a szintre, hogy meghallottam a szomszéd hangját, és hányingerem lett
Tököm tele. Napi képmutatás gyanánt remélem, hogy mások napjai kellemesebben telnek.
Miután anya pasijának eltörött a keze autózásból kifolyólag, néha rám hárul a sofőrszerep – mint például ma. Míg ő a kórház környékén intézte ügyeit, addig az előre megbeszéltek alapján segítettem Apacsnak az anyukája irodáját bútortalanítani, ugyanis festés történik arrafelé hamarost, ja meg új parketta fogja fokozni a komfortérzetet. Elég sok embernek segítettem már mindenféle szekrényeket, néha ágyakat is cipelni változó számú emeleten át, de ez volt az egyik legkellemesebb. Semmi fölösleges hülyeség, meg kavarás. Nem volt a bejárathoz felhalmozva semmi, amitől nemhogy pakolni, hanem simán közlekedni sem lehet. Szóval okosan ki volt ez tervelve, és más helyektől eltérően előre ki volt találva, hová kerülnek a dolgok (bérelt garázs, és ámen). Apacs anyukája teljesen humoránál volt, nem stresszelte túl az egészet, pedig csajoknál ez ugye előfordul. Nevettünk sokat, és kaptam hideg vizet is, nem mellesleg kilátásba lett helyezve valami étek, de sajnos már rohannom kellett a kórházhoz közeli karmerevítő-készítő (vagy gyártó, vagy mittomén) helyhez, ahol a jóember serényen otthagyta a telefonját, csak azért, hogy visszamehessünk érte a legtetvesebb hőségben. Megvolt a mai program is.
Míg az egész országot sikerült beparáztatni az év úgynevezett viharával, addig mifelénk az emberek fapofával rálöktek két szőnyeget a kocsikra, és elmentek aludni. A rutin, ugye. Éjjel ide is ért; piszkosul erős széllökések után részlegesen megdöglött a net, viszont elmaradt a félórás talmi apokalipszis. Esett eső, félgőzzel volt valami villámlás, és nagyjából ennyi. És lehűlt a levegő, végre-valahára.
Legutóbbi hozzászólások