Szóval, ma voltam bent a cégnél, ahol majd (egyelőre kérdéses összeg fejében) alkalmilag csinálok dolgokat. Ez egészen jó volt, dacára annak, hogy háromnegyed nyolcra már ott is voltam. Tudniillik a korai kelés kikészít. Végre majdnem kiderült, mit kellene csinálnom, és azt is tudom, hogyan.
Aztán fateromnál jártam, akivel megejtettük az ilyenkor kihagyhatatlan, mára már tradicionálissá vált multikban való bevásárlást. Ez mindig mókás, mert általában akad valami elcseszett humán, akin lehet mulatni. Persze lehet, hogy valaki rajtunk is röhög. Egyébként ez megosztott égés is szokott lenni: fater ugyanis kíváncsi (ebből kifolyólag érdeklődő) és segítőkész, valamint humoros is. Ilyenkor égek én. Ő akkor, mikor én konfrontálódok olyanokkal, akik le akarnak tarolni bevásárlókocsikkal, esetleg elém másznak, szimplán fellökni óhajtanak, vagy csak meredten bámulnak a pofámba, vagy bármi más miatt egyszerűen ott vannak. Lényeg, hogy szert tettem egy emberes méretű ketchup nevűre, és ettünk némi kínai jellegű izét ebédre. Az egyik izé állítólag tibeti csirke volt; nahát, azóta tudom, hogy a tibetiek a káposztát és a krumplit hívják csirkének. Az külön vicces volt, hogy a tíz méterre lévő másik kínai bigyóból kellett pálcikát vennem, ahol láttam egy nagyon szép kínai leányt (ha 16 éves volt, aranyos; ha betöltötte a 20-at, szerelmes vagyok – náluk ezt sosem lehet igazán tudni). Itt szeretném megemlíteni, hogy 2009-ben még mindig látványosság, ha valaki pálcikával eszik ratyi műanyag villa helyett, hát röhej. Amúgy a héten többet kajáltam evőpálcikával, mint honi evőeszközzel – ez a vég kezdete.
Miután kiszórakoztuk magunkat, meglátogattam a jó Edravent, akinél szeretek lenni, és akinek igen bohó macskája van. Valamint aranyos barátnője, aki azt hiszem, ma kicsit megharagudott rám, ugyanis belefeledkeztünk a kínai sakkba, ő pedig unatkozott. Ezúton is bocs. Egyébként az úriember basszusgitárol, és igen jól. Komolyan nem hittem volna, hogy ennyire jól küldi. Nem is olyan régóta van neki új hangszerszáma, amit most láttam először; gyönyörű darab. Meg hosszú. És megint rájöttem, hogy aki tíz éve abbahagyta(m) a pengetést, az inkább ne is égesse magát.
Legutóbbi hozzászólások