Mivel mostanában amolyan kísérőként viszonylag gyakorta megfordulok Ukrajnában, ezirányú tapasztalataimat is meg fogom osztani a nagyérdeművel. Így döntöttem. Sok mókás esemény történik arrafelé, a határon különösen. Néha telefonnal fényképezek is, ha megint lesz normális gépem, fel is töltöm a képeket, bár rühellem a telefonos képeket, de nincs más; mellesleg nincs kedvem végső nyugalomra térni egy trágyadomb alatt egy fotóapparát miatt.
Szerintem vicces, amikor a katona zordon arccal kijelenti: davaj. És mindig kijelenti, hogy davaj. Ja… múlt heti csúcslátvány Beregszász belvárosában az út közepén áthaladó izé volt. Hogy el tudjátok képzelni: kb. 35 éves, középmagas, szemre 50 kilós faszi totál szakállasan; ruházata pedig tűsarkú, harisnya, miniszoknya, blúz, ingerült arc volt. Ott aztán van tolerancia: észre sem vették. Mi meg a határig röhögtünk.
Jó, ez így elolvasva nem valami izgalmas.
A Blikk szerint egy butapesti általános iskolában csütörtök reggel feltűnt a kölköknek, hogy egy ifjú róka csövezik az egyik tanteremben. Azért ez is felvet néhány kérdést… például a körültekintően lezárt épülettel kapcsolatban. Másfelől ezek a naiv rókák elhiszik, amit a tévében látnak, hogy az iskolában okosodni lehet? No mindegy, a rókák eszerint nem csupán jól néznek ki, hanem kíváncsiak is. Vagy éhesek. Lassacskán a fél állatvilág fuzionál a civilizációval. Így nekik is könnyebb túlélni, és lássuk be, néhány új állattal lesz csak több az emberek között (akik egyébiránt számot sem tevő kisebbségben élnek a sok barom között).
A Blikkből kiindulva persze lehet, hogy egy thaiföldi mészégető gödörbe zuhant traktort fedezett fel egy náthás siklóval küzdő öregasszony, még tavaly decemberben.
Tegnap este edzés után IS-sel rajzfilmnézésre vetemedtünk. Nyitásnak éhesnek gondolta magát, így hát rátarti böszmeségből kajacsinálni kezdett, aminek eredményeképpen porba alázta a környék pizzériáinak jó részét. Szerencsére nem bírta megenni mindet. Ezután (vagyis kicsit már közben is) ragaszkodva közmondásosan magas intellektusunknak megfelelő igényeinkhez jól Narutót néztünk, ahogyan komoly, felnőtt emberekhez illik.
IS közben borba fojtotta a maradék egyensúlyát (én nem is tudom… ha ez mind vérré válik, simán eltart egy közepes falkányi vámpírt), ami szült néhány kecstelen tánclépést a PS3, a monitor és egyéb mindenféle kacat között. Általában osztályos kussban nézünk ilyesmit, de most valahogy záporoztak a kommentek a történethez, általános jelleggel a kiemelkedő ostobaságokra fókuszálva (érted, ninnya narancsszín kezeslábasban üvöltve rohamozza a gaz ellent). Aztán IS valamitől görcsöt kapott, aminek során forralt teknőcbékoid módon hentergett, röhögött, és olyan hangokat adott ki, mint mikor valaki egy cérnát tüsszent visszafelé… vagy nem is, hanem mint egy csuklás közben tökönrúgott tengerimalac. Kicsit ijesztő volt, de szemmel láthatóan élvezte. Ezután jól hazaautóztam nem sokkal pirkadat előtt.
Meglátogattam ma Lénát, aki dolgozó nő lett, és ez tényleg meg is látszik rajta. Olyan… felnőttesebb benyomást kelt. Meg is volt fázva szegénykém, ezért vittem némi házi mentát teakészítés céljából. Kár, hogy utálja. Kapott továbbá két Ubuntu 8.04.1 lájv cédét, 32 illetve 64 bites kiadásban (kértem 10-10 darabot, és hálistennek majdnem mind el is fogyott). Egyébként kifejezetten csinos volt, dacára a folyamatos taknyolásnak.
Lénánál jó. Anyukája mindig akar velem kávét itatni, bár nem kávézom, de most elszürcsöltem egyet. Ettől némileg felpörgött a metabolizmusom, a tecsóban osztogatott valami probiotikus joghurtizé pedig katalizálta ezt, úgyhogy nagy sprint volt.
Alapvetően szeretek vezetni éjjel, de némileg visszaveti az élvezetet a sok tirpák az országúti fénnyel, a hideg kék lámpával, a megemelt fénnyel, satöbbi. Kedvencem az a fajta büdös paraszt, aki a bal oldalit állítja fel az égbe (gyanítom fordítva tolja be az izzót), csak hogy a többiek szívjanak, nem ám a jobb oldalit, hogy lássa az út szélét. Kár is ezen mérgelődni, ettől nem változik semmi. Tegnap pár órát vezettem jórészt főúton, viszonylag csekély forgalom mellett. Volt útközben egy nyúl, aki nem akart öngyilkos lenni, és néhol igazán jó minőségű köd. Rá kellett jönnöm, hogy igazán a ködöt sem kedvelem – nagyobb forgalomnál jelentősen zavaróbb lett volna, vagyis lényegesen kevésbé tudtam volna tempósan haladni.
Legutóbbi hozzászólások