Sokáig kérdéses volt, hogy egyik macskánk egyetlen kölyke vajon miféle apától származhat; a tippek jó részében El Bandi (sok alutasakos kitekat teremjen neki a macskatúlvilágon) volt a gyanúsított. És valóban, egyre biztosabbnak tűnik, hogy az elkövető bizony Bandita volt. A bunda 90% fölötti hasonlóságot mutat, habár a természet nem. El is neveztük hirtelen sokféleképpen, merthogy Eliot óta köztudomású, hogy a macskának egy név édeskevés. A Leó egészen illik hozzá, szerintem tehát Leonál, mások Leopoldoznak.
Mindenesetre vicces kis jószág. Ha bármilyen húsnemű kaja kerül elé, azonnal elkezd morogni. Sokat röhögtünk rajta, mert igazán mókás egy kétöklömnyi macskától a keménykedés. A többiek továbbra is; én már nem találom humorosnak, mivel megharapott. Kíváncsi voltam, mennyire gondolja komolyan az arcoskodást…
Velük is jól elpofázmányolgattunk, aztán Apacs lelécelt busziránt; kisvártatva követtem a jó példát. Hullafáradtan és némileg, khm, ittasan (de már nem kifejezetten) baktattam kies otthonom felé. Kábé a mosott szarnál egy fokkal gázabbul nézhettem ki - naná, hogy reggel hétkor a fél utca kint kolbászolt a házak előtt. Minden baromnak volt egy köszönése és egy kérdése legalább. Jókat nevettem.
Legutóbbi hozzászólások