Irigyellek, irigylem. Sokszor hallhatja bárki. Jobban átgondolva a fogalmat azonban eléggé… a sötét oldal suttogását hallom. Tegyük fel, hogy valakinek van valamije, amilyet, vagy amihez hasonlót, esetleg a birtoklására való puszta lehetőséget szeretném jómagam is a hatalmamban tudni. Az a kifejezés azonban, hogy “irigylem érte/tőle”, azt jelenti: én szeretném azt, ami neki van. Magamnak kívánom az övét. Tehát a saját birtokomat akarom szaporítani az ő kárára. Hasonló a “lennék a helyében”, ami szintén azt vonja maga után, hogy ne neki legyen az, hanem nekem.
Komolyan, nyelvben is érdekes jószág az ember.
Jó szokásomhoz híven piszkosul lemaradva vettem észre, hogy van újféle hangya. Rasberry-hangyák, konkrétan. Állítólag létezik más rovarféleség, ami elektromos dolgokra áhítozik, habár én még nem hallottam ilyenekről. Mindenesetre ezek a hangyák meglehetősen ellenállnak a már bevált toxikus megoldásoknak, és a derűs rovarkommuna több királynőt tartalmaz, megnövelve így a boly túlélési esélyeit. Nem kicsit agresszív jószágok, az embert legalábbis támadják, de legfőképpen kábelere startolnak. Azt ugyan nem értem, milyen jellegű tápanyagot sikerül nekik kivonni a szigetelésből, vagy magából a vezetékből, de ettől függetlenül aggasztó ez az új faj. Pontosabban a megjelenésük.
Jaigen, Szerembördönke és Karájhopca közötti szittya lakosoknak nem kell aggódniuk: ez a csodák földjén fedeződött fel; Hjúsztonban. Ja. NASA biztosan nem kapcsolódik semmilyen szállal az ügyhöz, sem a kis szürke humanoidok, akik a lézerplazmaionhiper galuskaszaggató rejtelmeit próbálják felfedni az ostoba emberek előtt némi mogyoróhéjért és egy nemzetközi marék lóért cserébe, közben pedig kedvesen teleföldönkívüliskednek itten nekünk mindent sugárokkal.
Legutóbbi hozzászólások