Jének van egy barátja, aki voltaképpen református lelkész. Eddig nemigen beszélgettem vele, és a szokásos taplóságaimat is mellőztem. Nem ellenséges és nem megszállott az aurája, és egyébként egy elég pozitív karakter benyomását kelti, úgy összességében elég szimpatikus. Ma azonban kérdéseim voltak, és véleményem is (tőlem megszokott módon). Így aztán egy hasznos, információgazdag beszélgetést folytattunk, komolyan mondom, okosabb lettem. Természetesen különösen ügyeltem a beszélgetés irányvonalára, ideértve a beépített csapdákat; de nem ugrott egyikre sem. Szeretem az ilyen irányoltságú embereket felmérni, és tanulmányozni, mert sok olyan dolog megvan bennük, ami belőlem hiányzik. Általában tanulok belőle.
Ez a beszélgetés azonban kicsit másképpen sült el, mint vártam; ami leginkább meglepett, hogy nyoma sincs a srácban annak a jellemző szemellenzősségnek, kőagynak, ami jellemző a hasonló területen elhivatott emberekre. És… szilárd hite van, de békés. Az ilyen papokkal és lelkészekkel nem volt, nincs, és nem is lesz soha problémám. Megvan az a nagyon jól érzékelhető plusz, ami elválasztja a lelkészt a csuhás majomtól. Biztosan sikeres lesz a hivatásában.
Legutóbbi hozzászólások