Véletlenül belebotlottam egy kis videóba, már nem is tudom, hol, és rájöttem, hogy ez a játék kell nekem. Konzolos dolog, Okami a címe, és egy farkassal kell benne mindefélét csinálni. Ez a farkas mellékesen egy Amateresu nevű napisten, foglalkozására nézvést. A játékban a szaladgáláson, a gaz ellen kiiktatásán, és a mindenkivel beszélgetésen (?) kívül nincs nagy újdonság, eltekintve az ecsettől. Az R1-et lenyomva rajzolni lehet ecsettel. Idővel, ahogy jön a tudás, különféle alakzatokkal különféle hatásokat lehet elérni. Például egy karika az égre… és kisüt a nap. Pár pötty a földre, és virágok szökkennek szárba a semmiből – esetleg fák. Apropó, fákat lehet virágba borítani. Esetleg elvágni dolgokat. Vagy bepótolni a hidat. Ecsetmágia 
Farkasunk egyébként is funkcionális jószág: meg lehet harapni dolgokat, és képes az ugatásra. Continue reading ‘Okami’
Monthly Archive for június, 2008
Page 3 of 4
Történt egy ilyen:
Felrobbant egy kovás puska a tatai török kori fesztiválon, gazdájának jobb karja olyan súlyosan roncsolódott, hogy a férfit kórházba kellett szállítani. A rendezvényen a hagyományőrző csoportok imitált várostromot mutattak be, s a roham közben nem sült el az egyik, korabeli mintára készült fegyver. Gazdája újra felporozta a puskát, amely ekkor felrobbant.
A hagyományőrző egyesület lapján az alábbit írták:
A baleset a kihírdetett és a résztvevők által tudomásul vett biztonsági előírások mellett történt, engedélyhez nem kötött műszaki pirotechnikai készítménnyel.
Namost. Ez nagyon nem igaz. A fegyver egy afféle muskéta volt, kanócos kivitel, amihez bonyolult engedélyek ugyan nem kellenek, de úgy tudom, hogy vizsga igen. Ahol természetesen kiemelt figyelmet fordítanak a mindenféle – egyébként józan paraszti ésszel könnyedén belátható – biztonsági előírás bevésésére. Akit érdekelnek a műszaki részletek, nézzen utána, ahol akar, a puska lényege nagy vonalakban a következő: egy serpenyőbe kerül a fekete lőpor, aztán a befogó pofába egy darab parázsló kanóc (továbbiakban parázs) rögzítődik; tüzeléskor a parázs beleficcen a serpenyőbe, így támogatván a robajt s füstöt. Tehát lőporszaru elő, serpenyőbe megy a púder, szaru eltesz, parázs a tartóból elő (spec parázs, naná), helyére rak, elsüt, parázs vissza a dobozba.
Gyerek (amennyire én tudom, és elég közeli az infó) a következőt követte el: felporozta a szerkentyűt, parazsazott, sütött. A puska nem sült el. Ilyenkor épelméjű ember ugyan másként cselekszik, de ő fogta a szarut, és újraporzott. Milyen szomorú, hogy a parazsat nem vette le. Természetesen a lőpor végigégett, és a szaru robbant fel a kezében, nem a puska. A keze szétszakadt, azóta amputálták.
Sajnálnom kellene? Hát nem fogom. Ez olyan kaliberű eset, mint a fegyvertisztítás közben magát agyonlövő rendőr. Valahogy egyesek nem fogják fel, hogy egyszer sem lehet hibázni. Na jó, talán egyszer, egy isteni gondviselés mindenkinek jár, de erre én nem számítanék. A fegyver az fegyver; minden hím szeret fegyverekkel buzerálni, ugyanakkor rengeteg egyednek elkerüli a figyelmét, hogy amivel szórakozik, annak a rendeltetése a gyilkolás, és nem más. Következésképp kellő óvatossággal és tisztelettel kell közelíteni felé.
Miért írtam erről? Azért, mert a hagyományőrző egyesületek egyébként is az idiotizmus melegágyai lőfegyvereket illetően. Rengeteg helyen használnak házilag barmolt “fegyvert” (a baleset esetében rendes cucc volt), általában hozzá nem értők, akik ha tudják is a szabályokat, nem tartják be azokat. Az ilyen szerencsétlenek baleseteit meg felkapja a média, aztán a bürokrata patkányok szigorítanak, és a történet végén azok szopnak, akik pedig korrekten, tiszta fejjel képesek fegyvert kezelni.
Úgy begyulladt a szemem, hogy ihaj. Nyilván ennek péntek este kellett történnie; reménykedtem, hogy agresszív kamillázás megoldja, de nem. Hardcore fertőzés. Gondolkodtam, hogy ugyan mitől, mert retkes kézzel a trú kontaktlencsés nem kotor a látószervébe, és én nagyon trú vagyok. Aztán leesett: IS-sel kolbászoltunk valamerre, amikor mintha valami belement volna a szemembe, ami nagyon gázos érzés volt, de aztán gyorsan el is múlt. Így utólag rovarcsípésre gyanakszom, vagy valami hasonló kedvességre. Mostanra szép piros, fáj, mint két állat, folyik belőle valami undormány, meg könny literszám. És nagyon messze van ám a hétfő, amikor TALÁN tud fogadni valami szemész…
Ma kénytelen voltam átcsoportosítani a sünt, szomszédi kérésre: a kutyája habzott kicsit. És mivel ő a jófej szomszéd, én is az voltam. Süninek találtam kellemes helyet. Egyébként rohadt nagy sün volt, összegombócodva kábé 25 centi átmérőjű. Utólag vettem észre a halott kissünt, amit valami jószág megcifrázott. Remélem, azannya visszatalál a többihez – ha van többi.
Másik állatos cucc tegnap éjjel történt. Kikómáztam a fürdőbe, és gondoltam, bezárom a bukóablakot, mert miért ne. Legott cselekedtem, mire földöntúli sivító hang gerjedt. Nem nagy túlzással megállt bennem az ütő, de nem láttam a hang forrását. Végül észrevettem valami nyomorult madarat, ami félig az ablaknál aludt, gondolom, mert odazártam a farkát. Ablak kinyit, madár kilök, macskáknak legyen jó napja. Vagy a madárnak.
Tehát megvolt a szakdolgozati bírálat is, minap kukkoltam meg. Égő. Veszítettem két pontot a maxból. Ellenben Léna haverom a tanerő véleménye szerint az irodalomtörténet új reménysége, ezúton is gratula neki!
Nem ide tartozik, de találkoztam Sipivel, aki nem elf harcos, de igen jó karakter, pedig piáros. Jó régen találkoztunk utoljára, és most is csak rövid időre. Remélem, hamarosan jut mindkettőnknek kapacitása egy egészséges beszélgetésre 
Legutóbbi hozzászólások