Történt egy ilyen:
Felrobbant egy kovás puska a tatai török kori fesztiválon, gazdájának jobb karja olyan súlyosan roncsolódott, hogy a férfit kórházba kellett szállítani. A rendezvényen a hagyományőrző csoportok imitált várostromot mutattak be, s a roham közben nem sült el az egyik, korabeli mintára készült fegyver. Gazdája újra felporozta a puskát, amely ekkor felrobbant.
A hagyományőrző egyesület lapján az alábbit írták:
A baleset a kihírdetett és a résztvevők által tudomásul vett biztonsági előírások mellett történt, engedélyhez nem kötött műszaki pirotechnikai készítménnyel.
Namost. Ez nagyon nem igaz. A fegyver egy afféle muskéta volt, kanócos kivitel, amihez bonyolult engedélyek ugyan nem kellenek, de úgy tudom, hogy vizsga igen. Ahol természetesen kiemelt figyelmet fordítanak a mindenféle – egyébként józan paraszti ésszel könnyedén belátható – biztonsági előírás bevésésére. Akit érdekelnek a műszaki részletek, nézzen utána, ahol akar, a puska lényege nagy vonalakban a következő: egy serpenyőbe kerül a fekete lőpor, aztán a befogó pofába egy darab parázsló kanóc (továbbiakban parázs) rögzítődik; tüzeléskor a parázs beleficcen a serpenyőbe, így támogatván a robajt s füstöt. Tehát lőporszaru elő, serpenyőbe megy a púder, szaru eltesz, parázs a tartóból elő (spec parázs, naná), helyére rak, elsüt, parázs vissza a dobozba.
Gyerek (amennyire én tudom, és elég közeli az infó) a következőt követte el: felporozta a szerkentyűt, parazsazott, sütött. A puska nem sült el. Ilyenkor épelméjű ember ugyan másként cselekszik, de ő fogta a szarut, és újraporzott. Milyen szomorú, hogy a parazsat nem vette le. Természetesen a lőpor végigégett, és a szaru robbant fel a kezében, nem a puska. A keze szétszakadt, azóta amputálták.
Sajnálnom kellene? Hát nem fogom. Ez olyan kaliberű eset, mint a fegyvertisztítás közben magát agyonlövő rendőr. Valahogy egyesek nem fogják fel, hogy egyszer sem lehet hibázni. Na jó, talán egyszer, egy isteni gondviselés mindenkinek jár, de erre én nem számítanék. A fegyver az fegyver; minden hím szeret fegyverekkel buzerálni, ugyanakkor rengeteg egyednek elkerüli a figyelmét, hogy amivel szórakozik, annak a rendeltetése a gyilkolás, és nem más. Következésképp kellő óvatossággal és tisztelettel kell közelíteni felé.
Miért írtam erről? Azért, mert a hagyományőrző egyesületek egyébként is az idiotizmus melegágyai lőfegyvereket illetően. Rengeteg helyen használnak házilag barmolt “fegyvert” (a baleset esetében rendes cucc volt), általában hozzá nem értők, akik ha tudják is a szabályokat, nem tartják be azokat. Az ilyen szerencsétlenek baleseteit meg felkapja a média, aztán a bürokrata patkányok szigorítanak, és a történet végén azok szopnak, akik pedig korrekten, tiszta fejjel képesek fegyvert kezelni.
Legutóbbi hozzászólások