Harmadik alkalommal utaztunk hegyek közé IS-sel, ugyanoda gyakorlatilag. Sok újdonságot nemigen tudok írni ezzel kapcsolatban; lényeg, hogy csend van, senki nem piszkál minket, és úgy általában mentes a környék az itthoni suttyóságtól. A korábbi gyakorlattól eltérően szinte ki sem mozdultunk, ugyanis meglehetősen meleg volt, amit aligha szeret bárki is – mindenesetre mi nem favorizáltuk. A környék teljesen ismerős volt, tehát nem kellett expedíciót indítani egy ásványvízért.
Utolsó nap mégis erőt vettünk magunkon, és a roppant közeli Szlovákia határán átbizonytalankodva sörre vadásztunk (atyám számára). Nos, ez vasárnap nem volt egyszerű, Internalshadow amúgy is úgy volt vele, hogy ha már szlovákiai karikát csapunk, akkor ne csak a határtól öt centire ökörködjünk. Így aztán az első nagyobb városig gurultunk, aminek valami idétlen szlovák neve van persze. Belementünk a benzinkúti boltba, ahol egy szemre is való lány pakolászott, minket hősiesen figyelmen kívül hagyva. IS megpróbált vele angolul szót érteni, jobbára tőmondatokban, sikertelenül. Az is kiderült, hogy a határtól körülbelül 25 kilométerre élő hölgyike egy szót sem tud magyarul. Ez így kezdett vicces lenni, mert forintot sem fogadtak el, de aztán a VISA kártya bevált (noha a tranzakció még nem jelent meg a számlatörténetben). Később rájöttem, hogy kicsit beleszerettem a szlovák benzinkúti lányba. Így megy ez.
Itt, ahol most vagyunk, semmi nem történik, igaziból csak úgy elvagyunk, mint a befőtt. Furcsaságok:
- az ügyeletes gyógyszertárnál a csengő megnyomása után legkésőbb 30 másodperccel jön a néni, nem kell órákat várni
- olyan utakon vezetnek olyan sebességgel, hogy csodálom, hogy még él itt valaki
- ha útbaigazítást kérsz, nem magyaráz, mutogat – elkísér az illető bzmg, valahogy a segítés lesz neki a legnagyobb prioritású dolog
- nincs olyan netcafé, ahol nem linux rendszer zötyög; ubuntu-féleségek meg pclinuxos van
A jó Apacs néhanap szociáliskodik – lássuk, hogyan nyomatja egy trú indián…
Ejha, elég régen írtam már ide, most is inkább egy személyes szösszenet következik…
Nos, páran már tudják, hogy sikeresen szereztem munkahelyet a helyi plázánkban. Igaz, hogy diákmeló, igaz, hogy nem ebből fogok meggazdagodni, de legalább munka. Meg kapok valamennyi pénzt is.
Na de nem ez a lényeg, hanem a tegnap esti banzáj. Mert volt. Hajaj… Continue reading ‘Hogy is volt ez?’
Zsizsa a talpam alatt a talaj, ahogy közelg az hét napig tartó odébbkotródás. Nyugalom lesz, és országos kuss mindenfelé, vagy legalábbis nagyobb nyugi és kuss, mint itthonfelé. Fura lesz net nélkül, node az offline életet is gyakorolni kell. Majd nyomatok valami időzített postot. Így hát kedves mindenki, kellemes mindenfélét nektek, majd küldök egy lapot.
Hm, ha akad valami elvetemült, akinek kell, annak tényleg küldök. Kontakt oldalon ott a mélcím, előbb említett elvetemültek dobjanak egy kézbesítési címet 
Utazás reggelén még megnézem.
Legutóbbi hozzászólások