Édesanyám ma töltötte be a negyvennyolcadik életévét. Az utóbbi években – és úgy általában eddig – elég jó arc volt, nem veszekedik annyit, mint lehetne. Rengeteg mindennel tartozom neki; rengeteg megfizethetetlen dologgal. Kezdve rögtön azzal, hogy élek, és hogy emberi elveket kaptam tőle. Lekopogom, jól tartja magát, és őszintén remélem, hogy ez még nagyon sokáig így is lesz.
Hiszen az anyám.
Legutóbbi hozzászólások