Körülbelül csak az nem hallott az internetadóról, aki egy másik bolygón él, és biztos vagyok abban is, hogy csupán egy jelentéktelenül szűk réteg ért egyet vele. Még akkor is, ha a befolyó összeg a Nemzeti Kulturhális Alap kereteit bővítené. Nyilván megint Gyurcsány a testet öltött sátán, de ezen alkalommal valójában mások neve díszeleg a szégyenfalon. Kontrolvézve: “A fideszes Nyitrai Zsolt, az MDF-es Pettkó András, Hock Zoltán és Katona Kálmán, valamint a szocialista Márfai Péter” voltak ilyen okos emberek. Na, ők mind elmehetnek a ‘csába. Continue reading ‘Kis hazánk barmai’
Állatira lemeradva számolok be a Frets on Fire nevezetű freeware játékról, ami az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb szösszene a monitoron. A lényege, hogy egy gitár nyaka van előttünk, és közelgő pöttyök, csíkok jelzik, mikor mit, meddig kell lefogni és “pengetni”, ezáltal egy érdekes kis gitárszimulációs élményt nyújtva magunknak. A hangszer ez esetben a billentyű. Mindenféle zenét lehet hozzá letölteni, és persze kreálni. Bachterman írt róla értelmesebben is, olvassátok el, ha még
Rettentően élvezem, vannak komoly kihívást jelentő számok, pölö Májk Oldfield Moonlight Shadow című szerzeménye, vagy néhány klasszikus In Flames nóta. Egyébként az integrált három track is jó, szeretem őket. Nem adom el a billenytűmet az e-bayen
Jaigen, Win alatt előfordulhat, hogy hiányol egy .dll fájlt, legyetek találékonyak, és keressetek rá. Az Office mappában szinte tuti, a java környékén meg 100%, hogy fellelhető, tessék bemásolni a játék könyvtárába.
exer üzenete:
ezt nézd meg
majd megnyitás után nézz forrást
kacagságos
valahogy ragaszkodás van a web 1.0-hoz
pestaa üzenete:
tipikusan táblarácsos honlap
exer üzenete:
hát egy rák, mit is lehetne egy debreceni bagázstól várni
pestaa üzenete:
web -0.2 rc0
Az ember azt hinné, hogy manapság a bürokraták (akiknek napi munkaeszköze a személyi számítógép) legalább az általuk rendszeresen használt szoftverek alapfunkcióit ismerik, gondolok itt a különféle “Office” csomagok bizonyos programjaira.
De nem ismerik, erről tanúskodik a mai eset. Szóltak, hogy valaki ugyan húzzon már fel a gazdaságira, nem működik egy függvény az Excelben. Jót mosolyogtunk, majd felmásztunk a harmadikra, ahol gusztustalanul mindentudó vigyorral leültünk a gép elé. Lazán töröltük a cella tartalmát, és beírtuk a függvényt… ami nem működött. Pontosabban nullát adott. Az informatikus kolléga fel is adta, bár nem tiltotta meg, hogy tovább szórakozzak vele. A tökömön is folyt a víz, de semmi. F1, lássuk, miből élünk… semmi megoldás, a függvény jó, csak nem.
És utána elkezdtem szisztematikusan végigtúrni a táblázatot, ahol rengeteg össze-vissza kacat között ezt találtam a D12-es cellában: =SZUM(D12:D12). Szerettem volna ordítani, mert a parttalan ostobaság általában dühít, habár úgy véltem, lehet, hogy a dolgozó valahol hallott a rekurzív megoldásokról, csak elnézte. Erre a mellette lévő cellában: =SZUM(0). Hápersze, hogy nullával tért vissza az a tetves függvény.
Árgh.
Újabb könyvtárgyak alkalmából az MZSK-ban kolbászolás témája van. Azért van a címben “/1″, mert árnyoldalakat is látok, hallok, és arról majd később. Egyelőre az informatikusoknál vagyok. Ott nekem jó, van közös téma általában. Jó nagy hálózat van, benne minden jóval, szal úgy tűnik, bőven van mit tanulni, de van is kedvem hozzá.
Miután kicsit jobban beleláttam ebbe az egészbe, számos olyan emberről megváltozott a véleményem, akiről eddig úgy gondoltam, hogy viszonylag hozzáértő. Ebből kifolyólag aztán más lett az elképzelésem a géppiszkálásról is. Az ismerőseim 99%-a júzer. Magyarul beszűkült. És én nem leszek tovább júzer, ez az elképzelés. Eleve oprendszerek körül majomkodni, hogy rossz vagy jó, nevetséges dolog (tehát korábban nekem sem volt igazam). Használni kell, amire való, oszt’ kész. Amire nem való, arra meg ott egy másik, nem kell erőltetni.
Tegnap a leveleimet a DSL alól néztem meg, mert úgy volt gyorsabb. Kár, hogy itthon nincs igazán szükségem komolyabb Linux-disztróra, sőt, semmilyenre.
Legutóbbi hozzászólások